A Suzuki 5523 dolgozójából 1179-et elbocsát; létszámot csökkent a Foxconn Komáromban; csoportos leépítés a legnagyobb, magyar tulajdonú autóelektronikai cégnél – csak szemezgetünk az elmúlt hetek gazdasági híreiből. Egy szakember azt jövendölte, hogy 2009 elején 25 ezer fővel nő majd az állástalanok száma.
Nem túl szívderítő kilátások. De hogyan érinti ez a magyar labdarúgást, mennyire viseli meg az NB I-et?
A részvények zuhanása a tőzsdén is jegyzett, világhírű óriásklubokat sem kíméli, a legtöbb helyen a megszorítás a jelszó. Mi várható nálunk? Nálunk, ahol a legtöbb klub a gazdasági világválság előtt sem volt könnyű helyzetben.
Néhány évvel ezelőtt már végigsöpört egy gazdasági krízis a magyar labdarúgáson, akkor, amikor gyakorlatilag mindegyik klubtól vészjelzések érkeztek (tartozások gyötörték a Fradit, a Vasas a megszűnés szélére sodródott, az Újpestet elhagyták legjobbjai, a csőd szélére került a Kispest – hogy csak a „klasszikusokra” emlékeztessünk hirtelen). Azóta szinte mindenhol visszafogottabbá vált a költségvetés.
Aki benne van a futballban, tudja: a magyar szinten jónak számító játékosokért majdhogynem licitálnak az egyesületek, és ebben a versenyben néha olyan ígéretek is elhangzottak, amelyeket képtelenség volt tartani – az eladósodás szinte elkerülhetetlenné vált. Akkoriban akadt, aki egységes fizetési plafont javasolt (az amerikai