Csodálatos pillanat, amikor az ember a bejglihegyek között meglátja a zsúfolt, morajló Anfield Roadot, vagy a töltöttkáposzta-halmokon át nézheti, ahogy a tartalékos Arsenal nekigyűrkőzik a magabiztos Aston Villa ellenében.
A futball karácsony másodnapján is szent dolog, elsősorban az angoloknak, de nekünk, magyaroknak is. Az ember odales a Mesteríjász-magazinra vagy a Nyoszolyólány keszkenője című csehszlovák mesefilmre, de azért mégiscsak az az igazi, ha futballmeccs van a tévében.
Ha már a mi fiaink a jól megérdemelt, hosszú, több hónapos szünetüket töltik. Az embernek persze belesajdul a szíve s a lelke, mennyire szeretik és komolyan veszik a szurkolók, a pénzemberek, a játékosok ezt a gyönyörű sportágat szerte a világon.
Irigykedhetünk is, ám mégis van egy szelete a futballnak, amelyben mi, magyarok ott vagyunk az élmezőnyben. Lehet, hogy furcsa a hazai bajnoki meccsek bosszantó bíróbakijai után ezt leírni, de játékvezetésünk még mindig tartja a lépést a világelittel.
Valahogy, valamiért mindig is büszkék lehettünk a sípmestereinkre, Dorogi Andorra, aki 1962-ben Chilében fújta a sípot, vagy az egyaránt vb-n szereplő Zsolt Istvánra, Palotai Károlyra (utóbbi két BEK-finálén is dirigált) vagy Németh Lajosra, Vágner Lászlóra és persze az 1994-es brazil–olasz vb-döntőn sípoló, négyszer a világ legjobbjának választott Puhl Sándorra.
Most megint kalapot emelhetünk néhány magyar bíróspori előtt. Kassai Viktor pekingi olimpiai döntőt kapott, Mészáros István a strandfutball-, Török Károly a futsal-vb döntőjét vezette. Meghökkentő, de 2008 négy fontos FIFA-rendezvényéből három csúcspontját magyar játékvezető kapta.
Nem kell hozzá különösebb jóstehetség: Kassai Viktor minden bizonnyal szerephez jut a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon, vagyis megint lehet magyar résztvevője a futball négyévente rendezett ünnepének.
Talán ezért is bosszantóak a hazai meccseken látott bíróbakik. No, de legyünk optimisták, ha a sportág a válogatott esetleges sikerei hatására magához tér, talán nem lesz különösebb szenzáció, hogy magyar bírók tűnnek fel Európa vagy a világ stadionjaiban – világsztároknak dirigálva.