Egy jó lövés, semmi más

Szombat délután a 290. bajnoki csúcstalálkozóra készült Glasgow két büszkesége, az ezúttal házigazda Rangers, illetve a tabellát négypontos előnnyel természetesen a riválisa előtt vezető Celtic. S ez a négypontos fór már bőven elegendő volt ahhoz, hogy a Rangersnél vízválasztónak tekintsék a derbit. Vízválasztónak és persze nyerhetőnek, már csak azért is, mert a Celtic 2006. február 12. óta nem győzött az Ibroxban, mi több, Thomas Gravesen 2006. december 17-i találata óta még csak gólt sem szerzett, holott azóta háromszor érkezett vendégségbe. Most azonban valamennyi, a Celtic szempontjából keserves sorozat megszakadt, Scott McDonald látványos, igaz, védelmi hibából születő góljával ugyanis Gordon Strachan együttese szerezte meg a három pontot, óriási lépést téve ezzel a bajnoki cím megvédése felé.

Az időnként bohózatba illő megoldásokkal szolgáló, a hamisítatlan skót futball jegyeit magán viselő mérkőzés szórványos Rangers-rohamokkal kezdődött, a labdát jó helyzetben a kapu mellé durrantó Steven Davis meg is szerezhette volna a vezetést – vagy pedig Craig Thomson sporttárs büntetőt ítélhetett volna, ha észreveszi a lövés előtt a labdához kézzel érő Gary Caldwell megmozdulását. A második félidőben Kris Boyd egy az egyben törhetett a legutóbbi, a Celtic Parkban megrendezett összecsapáson hibát hibára halmozó Artur Boruc kapujára, de „sikerült” mellbe lőnie a kapust – nem sokkal később pedig súlyos árat fizetett ezért a Rangers: Jorgosz Szamarasz lefejelt labdája megtalálta Scott McDonaldot, aki villámgyorsan lefordult a meccsen nem először és nem utoljára rosszul helyezkedő Kirk Broadfootról, majd ragyogó mozdulattal kilőtte a kapu jobb felső sarkát.Ezzel a találattal a Celtic egyrészt véget vetett gólínségének az Ibroxban (a zöldek 380 perc után voltak eredményesek!), 113 vereség és 82 döntetlen mellett immár 95 bajnoki győzelmet számlál a híres párharc, az Old Firm történetében, de ami a legfontosabb: a tabellán hétpontosra növelte előnyét riválisával szemben.