A Gyurika jöjjön le!

Szinte hihetetlen, de itt ül velem szemben egy rendkívül fiatalos ember, akinek első tagsági igazolványát éppen ötven éve, 1959. január elsején állították ki a Ferencvárosi Torna Club jégkorongszakosztályánál. Ez egyedülálló!Szinte hihetetlen, de itt ül velem szemben egy rendkívül fiatalos ember, akinek első tagsági igazolványát éppen ötven éve, 1959. január elsején állították ki a Ferencvárosi Torna Club jégkorongszakosztályánál. Ez egyedülálló!

Én tudok még egy ilyenről, Raffa Gyuriéról, aki szintén hokis.

A jégkorong amolyan csodabogársportág lehetett az ötvenes-hatvanas években, hiszen akkoriban minden kissrác futballozni akart...

Úgy keveredtem a jégre, hogy mindkét unokatestvérem, Kárász György és Kárász István hokizott. Egyszer feljöttek hozzánk, megkérdezték édesanyámat, hogy sportol-e valamit a gyerek. Nem? Na, akkor irány a Városliget, pontosabban a műjégpálya, ahová mint zuglói gyerek egyébként is rendszeresen jártam. Anyám azonnal mondta: Isten őrizz!

A korcsolyázás könnyen ment

Talán mert tudta, hogy mi az a hoki…

Persze hogy tudta! Mert ott volt ugye a két Kárász... De ez mindegy… Az anyukák szemében a hoki mindig is durva sportág lesz. Én viszont nagyon akartam hokizni! A Fradi akkor szervezte a serdülőcsapatát. Az ukáz ki volt adva: a Gyurika jöjjön le!

Legalább a korcsolyázással nem volt gond!

Fogócskáztunk, hülyéskedtünk, Rajkai Laci volt az edző. 1958 telén levittek, bemutattak, kipróbáltak, épphogy kivolt a két sorunk, mégis bajnokságot nyertünk. Azóta vagyok igazi fradista.

Hány csapat közül lettek a legjobbak?

A serdülőben? Hat együttes volt: Építők, Postás, Meteor, BVSC, Újpest és Fradi.

Mikor játszotta az első felnőttbajnokiját?

1964-ben.

Kik voltak a csapattársai?

Raffa, Zádor, Erdős, Tamási a hátvédek. Horváth, Jakabházy, Schwalm alkotta az első csatársort, a második így állt fel: Treplán, Kassai, Póth. Az ificsapatból hárman kerültünk föl: Kiss-Szabó, Kassai, Major. A szurkolók úgy neveztek bennünket, hogy a „kanadai sor”. Istenem, de szép volt! Igaz, hogy hokizni nem tudtunk, de kondival az ellenfél első sorát rendre kifárasztottuk. Rajkainak voltak már ilyen taktikai elemei, a harmadik sort bedobta, az ellenfél menői, mondjuk az újpestiek, Borócziék ellen. Schwalm Béláék meg ütötték a gólokat az Újpest második sorának.

Fogtechnikusból anyagbeszerző lett

Profik voltak?

Hová gondol?! Ügyeskedtünk ezzel-azzal... A profizmus 1970-ben köszöntött be a Fradinál, amikor Solt Pista bácsi, a Tejipari Tröszt vezérigazgatója lett a szakosztályelnök. Mindenkit elhelyezett az élelmiszeriparban.

Önnek mi volt a szakterülete?

Anyagbeszerző. Eredetileg fogtechnikus vagyok, de amikor bevezették a napi két edzést, ott kellett hagynom a Fogtechnikai Vállalatot.

Nehéz döntést hozott?

Egyértelmű volt, hogy a hokit választom. Mentem a saját fejem után, elkapott a lendület. A pénzről se feledkezzünk meg: havi 1800–2000 forintos fizetést kaptam, akkoriban az nagyon szép summa volt.

Fogtechnikusként azért lehetett volna többet is keresni.

Igen, de ahhoz praxist kellett volna kiépíteni. A fogtechnikusok akkor kerestek, ha megvoltak az orvosaik. Nekem egyébként nagyon jó mestereim voltak fogtechnikában is.

Menne még egy „hídépítés”?

Nemrégiben az egyik fogamra koronát kellett tenni, néztem, hogyan dolgozik a technikus, tuti, hogy meg tudnám csinálni, mondom, jó mestereim voltak. Nagyon sokat változott a szakma, de a manuális munkát ugyanúgy el kell végezni, a rágófelületet megmintázni, kialakítani, kiönteni...

Mikor hagyta abba a hokit?

Hetvennégyben. Elmentem a szálloda- és vendéglátóiparba.

Dobálták is a kalapjukat örömükben a kínai konyha magyar rajongói, amikor megnyitotta legendás Andrássy úti éttermét, a Vörös Sárkányt!

Zavarba hoz... Egyszer összejött nálam egy asztaltársaság, amelyet az akkori vámparancsnok – a nevére már nem emlékszem – hozott össze. A focistákat Novák Dezső, a vívókat Schmitt Pali, a vízilabdázókat Csapó Dudi képviselte. Arról beszélgettek, milyen kurrens árut érdemes behozni az országba.

A hokisok sem voltak elveszett emberek...

Az első négyben benne voltunk, ha seftelésről, ügyeskedésről volt szó.

Mikor keveredett a hokiszakosztály élére?

Hetvenhétben lettem technikai vezető a Fradiban, de egy ideig Fóton is ügyködtem, a harmadik Jakabházy-puccs miatt el kellett mennünk, mert tizennyolc játékost eltiltott a Fradi. Na, akkor lettem a Fót szakosztályvezetője, de miután Kalmár Pistát választották a Fradi elnökének, visszavette a csapatot, s én még egy fél évig folytattam. Közben bekerültem a Sárközy Tamás irányítása alatt működő szövetség elnökségébe, sőt én lettem a válogatott a technikai vezetője.

Kár, hogy már akkor is csak huszonnégy órából állt egy nap...

Ahogy mondja. De nagyon élveztem a rohanást.

Állítsa össze a Kassaiéra legjobb Fradiját, hogy állna fel az első sor?

Kereszty, Mészöly, Havrán!

Jó. És ki védene?

Szenzációs kapusaink voltak, Kovács Anti, Molnár Karcsi, Pozsonyi, Csánk...

Könnyítés: akkor rakjon össze három sort!

Kapusok: Kovács Anti, Molnár Karcsi, Csánk Laci. A hátvédek: Hajzer Tibor, Krasznai, Gogolák, Enyedi, Treplán, Az első csatársort már mondtam. A második: Horváth, Póth, Schwalm, ez két olyan sor, amely ma is megállná a helyét. És ott van még Deák Miki, aki gyeplabdában is sokszoros válogatott, zseniális érzékkel és gyorsasággal megáldva, ő lenne az egyik balszélső. De Hudákékat sem szabadna kihagyni, bár nekik már nem voltam vezetőjük. Utánunk klasszikus csatársor jött Orbán Gyurival, Szajlaival vagy Kiss Tibivel. Nem mindegyikük volt Fradi-nevelés, de a közeg valamennyiüket fradistává formálta.

Albert is rajongott a jeges sportért

Mit jelent az, hogy valaki fradista?

Az életet! Mindent!

Nemrégiben voltam egy könyvbemutatón, ahol Albert Flóri mesélte, szombat esténként kijárt a Fradi hokimeccseire, mert anélkül nem volt élet az élet!

Flóri minden meccsen kint volt, később meg Nyilasi Tibi és Martos Győző is. Amikor az ifi edzője voltam, időnként lejöttek edzésre este kilenckor a Kisstadionba, mert imádtak hokizni. Amíg föl nem jelentette valaki őket az edzőjüknél, Dalnoki Jenőnél, aki persze ezért megbüntette őket.

Lehettek volna hokisok?

Minden további nélkül.

Amikor azt hallja, Fradi, mi ugrik be először?

Jövünk kifelé a Kisstadion öltözőjéből a jégre, telt ház van, fantasztikus szurkolóink pedig teli torokból üvöltik: Hajrá, Fradi!

Elégedett ember? Nem vágyott arra, hogy NHL-játékos legyen?

Nem, ez meg sem fordult a fejemben. Sokkal inkább az, hogy a Fradit olyan csapattá tegyem, mint a székesfehérvári Alba Volán.

Mi hiányzik ehhez? Csak a pénz?

Igen, csak a pénz.

Ötven éve fradista... Meg sem fordult a fejében, hogy átigazol? Mondjuk, Újpestre.

Soha! Ilyen nem létezik! Aki fradista, annak nem fordul meg ilyesmi a fejében. A feladatunk, hogy a fanatizmust továbbadjuk a fiataloknak, én, Raffa Gyuri meg azok, akik úgy éreznek a Ferencváros iránt, mint mi. Hudák vagy Szajlai tőlünk kapta a hitet, s nekik is tovább kell adniuk! Amíg van szérum, addig oltani kell az újabb és újabb generációkat.

És mit szól mindehhez a család?

Megszokták. Mostanában már azt kérdezik tőlem, mikor viszem az unokámat a jégre…