A tizedik

Ül az ember az eindhoveni kávézóban, Dzsudzsák Balázst hallgatja, s arra gondol, tipikusan magyaros történet az övé is. Gyorsan, talán túlságosan is gyorsan történt vele minden. Ami a lényeget illeti: hatévesen jelentkezett edzésre Nyírlugoson, két esztendő múlva már az Olasz Focisuli növendéke volt, 17 évesen a Debrecen fiókcsapatát, az NB III-as Létavértest erősítette, majd amilyen egyenes, olyan rövid úton került az „egybe”.

Hamarosan háromszoros bajnokként áradozhatott arról, milyen a sikeres, 21 éven aluli válogatott labdarúgók élete. És a csattanó: két hónappal 21. születésnapja előtt aláírta 2013-ig érvényes szerződését – a PSV-hez!

A mese még ezen a ponton sem ért véget: alighogy megérkezett a holland sztárcsapathoz, 2008. január 12-én már be is mutatkozott – a Feyenoord elleni győztes rangadón, kezdőként. Tavaszi mérlege imponáló volt: 17 meccsen háromszor talált a kapuba (az a bombagól az Ajaxnak…), és mivel társai is jeleskedtek, a holland bajnoki aranyat hozzácsaphatta az odahaza szerzett háromhoz. Aztán…

Következett a „magyaros” fordulat: olyan hetek, sőt hónapok jöttek, amelyek megannyi klasszisnak kikiáltott honfitársunk karrierjét derékba törték. Egyesek szerint Dzsudzsák Balázzsal elszaladt a ló, az „okosabbak” azt hangoztatták, csak kiderült, hogy nem üti meg a PSV szintjét. Tény: azt követően, hogy a nyáron Huub Stevens foglalta el a kispadot, félő volt, gyakorta kap majd helyet mellette a magyar középpályás is – ha nem adják kölcsön…

S ha ez nem lett volna elég: a válogatottban sem úgy alakultak a dolgai, ahogy remélte, a dánok elleni, szeptember 6-i vb-selejtező szünetében Erwin Koeman úgy lekapta a pályáról, mint a sicc.

Mélyen volt, na. Tízből kilenc magyar futballista nem is kapaszkodott volna vissza. Hogy ő legyen a tizedik, arról egyvalaki gondoskodott. Maga Dzsudzsák Balázs. Mint mondja, szeptember 7-én, hajnali négykor hívta fel menedzserét. Valamit elrontottam – szólt a telefonba. Az első lépést ekkor tette meg az emelkedőn.

A többit már Hollandiában. Huub Stevens egyre több bizalmat szavazott neki, és a fedezet élt vele. Az eindhoveni kávézóban minderről úgy beszél, hogy álomszerű élete hirtelenjében véget ért, 21 évesen, távol a számára oly sokat jelentő családtól, egyik napról a másikra felnőtt. Belépett a vérprofi, ugyanakkor való világba – úgy, hogy a kaput ő nyitotta ki.

Kezdünk kiegyenesedni a széken: ennek a történetnek még jó vége lehet.