A Ferrari még messze van

Néhány ezer kilométerre Budapesttől Cristiano Ronaldo edzésre menet ripityára tört egy 60 millió forintot érő Ferrarit… Az MTK-sok közül van, aki az 1-es villamoson zötykölődik kora reggel a Hidegkuti-stadion felé. Van, akit az anyuka, az apuka vagy a barátnő fuvaroz a sporttelepig. Csak kevesek gondja az autó, ha van, az is hétköznapi márka, s a klub egyik főszponzorának köszönhető. Persze olyan ifjú együttes az MTK, hogy jogosítványa sincs a keret mindegyik játékosának, menőbb kocsival talán csak a két „öreg”, Végh Zoltán és Mladen Lambulics büszkélkedhet, a fiatalok közül csak a nagy tehetségnek, a klub egyik legértékesebb labdarúgójának tartott Pál András jár BMW-vel a gyakorlásra.

Tizenéves, a Sándor Károly Labdarúgó Akadémiáról kikerülő futballisták alkotják a jelenkori MTK Budapest keretét. A szurkolók szerint lehetne másképp is, ám amíg ők látványos futballt játszó, eredményes együttesről álmodnak, a tulajdonosok minél több, minél hamarabb és minél nagyobb összegért eladható játékosokban gondolkodnak. Kis túlzással olyan a mostani MTK, mint egy érettségire készülő osztály: fiatalokból, szertelenekből és álmodozókból áll a csapat, élen az „osztályfőnökkel”, az idén augusztusban a 70. születésnapját ünneplő Garami József szakmai igazgatóval.

Az edzői szak mát még nem érte el a fiatalítási hullám divatja, a kék-fehéreknél négy és fél éve a mesteredző a szakmai igazgató, s irányításával tavaly nem kis meglepetésre bajnokságot nyert a megfiatalított MTK, a tulajdonosok számára azonban az aranyéremnél is fontosabb, hogy a négy és fél év alatt több labdarúgót adtak el, vagy küldtek külföldre tanulni. Vitathatatlan, Garami József a honi élvonal legtapasztaltabb edzője. Páratlan pályafutását 632 mérkőzés (ezeken amúgy 308 győzelem, 162 döntetlen és 162 vereség a mérlege) bizonyítja. Huszonöt éve dolgozik az élvonalban, s csupán öt klubnál volt alkalmazásban, öt meccsen a magyar válogatottat is irányíthatta. Ellenségei, irigyei szerint a magyar futball hanyatlása tökéletesen egybeesik Garami József munkálkodásával, s bár a szakember nem szorul védelemre, mégis állítható, hogy nem tartozik a magyar futballt eláruló, megcsaló, kihasználó, kirabló emberek közé...

Munkásságát a tudatosság, az újra való törekvés, a pedagógia jellemzi. Azok közé az edzők közé tartozik, akiknek az öltözőjében ritka vendégnek számított az elnök vagy a tulajdonos, s neki sem kellett sokszor a szőnyeg szélére állnia; nem tartozik a játékosok által ajnározott, kedvelt szakemberek közé, mégis ahol csak megfordul, tisztelet övezi. Öltözőfolyosói legendák keringenek a mesteredző szórakozottságáról, de csak arról születnek sztorik, akit szeretnek, akit tisztelnek.

Amit mi láthattunk a hétfői edzésen: tökéletes a fegyelem és az összpontosítás. Garami József első parancsszavától kezdve csak a légy zümmögését, no meg a gyakorlatokat vezérlő Somodi László edző utasításait hallhattuk. A magyar futballban tapasztalható módival ellentétben sehol egy cinkos összekacsintás, sehol egy lazsáló játékos, még akkor sem, amikor a kétórás, labdás, majd kapura lövéssel kombinált erős, dinamikai, technikai elemeket sem nélkülöző gyakorlat után öt kilométernyi futást vezényelt a szakember.

„Az átkos követelményrendszer idején is nagy hangsúlyt fektettem a labdás gyakorlatokra – kommentálta a hétfői edzés tapasztalatait Garami József. – Persze futni azért kell, de a megfelelő kondíció csakis ilyen játékok során érhető el. Egyelőre a felkészülés első heteiben a keringésen, az oxigénfelvételen van a nagyobb hangsúly, s aztán majd jöhetnek a technikai és a taktikai elemek. Nincs nehéz dolgom, mert az akadémiáról kikerülő fiatalok is ismerik a labdarúgás ábécéjét, szolmizálni már tudnak, nekem a csapat építésére, a tehetségek gondozására kell jobban figyelnem. Rendes, fegyelmezett társasággal dolgozhatok, amely még a tavalyi csapatnál is fiatalabb. Persze nem panaszkodom, hiszen tudtam, mire vállalkozom.”

Garami József a pedagógusi, szakedzői és a pro licences diploma ellenére is folyamatosan képzi magát. Mert mint mondta, haladni kell a korral, a labdarúgás fejlődésével.

„Már közel jártam a hatvanhoz, amikor megszereztem a B-, az A-, majd a pro licencet – mondta a mesteredző. – Csak köszönettel tartozom Mezey Györgynek és Both Józsefnek, hiszen ők honosították meg nálunk az UEFA által előírt edzésmódszereket. Nálam egyfajta szemléletváltást eredményezett a képzés, megerősített a futballról alkotott filozófiámban.”

Ami pedig az MTK-nál sem lehet más, mint hogy a sikerért meg kell dolgozni.

Annak is, akinek Manchesterben Ferrarija van, és annak is, aki minden hónap elején BKV-bérletet vásárol, hogy eljusson az edzésekre...