Szülővárosában, Uzsicében a vérzivataros időkben előfordult, hogy meg kellett várnia a repülőgépekről ledobott bombák becsapódását, és csak utána mehetett ki edzeni tizenéves társaival a pályára; a Crvena zvezda csapatánál legjobb barátja, Vladimir Dimitrijevics a szeme láttára kapott szívinfarktust, és halt meg a zöld gyepen; amikor megérkezett Manchesterbe, olyan idegen volt számára a környezet – nem beszélve a beilleszkedési problémákról –, hogy kérdőre vonta saját magát: „Tényleg ez volna számomra az ideális klub?”
E három rövid történetről azért emlékezünk meg, hogy olvasóink úgymond képben legyenek Nemanja Vidics hányatott sorsát illetően, s felértékelődjön, ami eleve értékes: a szerb futballista nem feltétlenül látványos, ám annál hasznosabb, a jó eredményekhez nélkülözhetetlen teljesítménye. Mert ne feledjük, ő nem csatár, aki hibázás esetén a következő helyzetnél majd javít, neki nem lehetnek üresjáratai, középhátvédként sohasem tűnhet el a mezőnyben.
Nem szokott. Sőt gólokat is szerez. Idénybeli harmadik bajnoki találatát vasárnap a Chelsea elleni szuper(?) rangadó első félidejében, manchesteri szempontból a lehető legjobbkor, a 45+1. percben fejelte, és a végül 3–0-ra diadalmaskodó „vörös ördögök” a vesztett pontok tekintetében már elsők a Premier League-ben. Mi több, legutóbbi nyolc bajnokijukon gólt sem kaptak (hat győzelem mellett két 0–0), ami bizonyára szoros összefüggésben van a 27 éves szerb játékával: az Arsenaltól tavaly november 8-án elszenvedett vereség óta az első perctől az utolsóig pályán volt a Premiership-meccseken, s e nyolcas széria során Wayne Rooneyhoz és Cristiano Ronaldóhoz hasonlóan két gólt szerzett (a másikat a Sunderland ellen, Fülöp Márton nagy meccsén a 90. percben!); nála többször csak Dimitar Berbatov (3) volt eredményes. Elsődleges feladata persze a védekezés megszervezése. Talán nem a véletlen műve, hogy érkeztével az előző idényben minden korábbi Premier League-szezont felülmúlva mindössze 22 gólt kapott a United, s éppen a Chelsea-nek berámolt háromnak köszönhetően jelenleg a legkevesebb gólt kapó (10) csapat az angol bajnokságban, igaz, 21 helyett csak 19 mérkőzést játszott.
„Az esetek többségében Rio Ferdinanddal alkotunk párt a védelem tengelyében, ilyenkor nem is kell egymáshoz szólnunk mérkőzés közben, mert úgyis tudom, milyen megoldást választ, vagy hova helyezkedik a következő pillanatban. És ugyanez igaz fordítva is” – világított rá az
eredmények mögött „meghúzódó” harmóniára Vidics.
Még a végén oda lyukadunk ki, hogy napjaink Manchester Unitede jórészt miatta, miattuk érdemli ki a félelmetes jelzőt...
KAPUS
STEVE MANDANDA (francia, Marseille) Csapata sokat köszönhet neki, remek védésekkel segítette a vendégeket az Auxerre ellen (2–0).
HÁTVÉDEK
SERGIO RAMOS (spanyol, Real Madrid) A Mallorca ellen talán nem segített be annyira a támadásokba, mint szokott, de jól védekezett, és gólt is szerzett.
NEMANJA VIDICS (szerb, Man. United) Fejesével megnyitotta a Chelsea elleni gólgyártást, a 3–0 azt is mutatja, hogy védőmunkájára sem lehetett panasz.
MICHAEL CIANI (francia, Lorient) Jól védekezett, benne volt a gólt megelőző akcióban, a Lorient pedig döntetlent (1–1) játszott a címvédő Lyon otthonában.
KÖZÉPPÁLYÁSOK
CHRISTIAN MAGGIO (olasz, Napoli) A Sampdoriától szerződtetett középpályás a hajrában győztes találatot szerzett a Catania ellen.
MIKEL ARTETA (spanyol, Everton) Az Everton karmestere végig veszélyesen játszott, és bombagólt lőtt a Hull City elleni bajnokin.
RENATO (brazil, Sevilla) Góljával kulcsszerepet játszott abban, hogy az emberhátrányban futballozó Sevillának sikerült fordítania La Corunában.
YOANN GOURCUFF (francia, Bordeaux) Gólja mellett a L'Équipe kilences osztályzata is mutatja, hogy nélkülözhetetlen volt a PSG 4–0-s megverésében.
CSATÁROK
LIONEL MESSI (argentin, Barcelona) Az Atlético Madrid elleni kupameccs után a jól küzdő Osasuna ellen is nyerőember volt, Pamplonában ő szerezte a győztes gólt.
ALEXANDRE PATO (brazil, Milan) Remekelt a Roma ellen, két góljával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Milan egy ponttal (2–2) távozzon a fővárosból.