Anyagbeszerző blues

Rendezhetnek versenyt a mosókonyhában két otromba centrifuga között. De akár a spájzban is, arrébb tolva a nagymama lekvárjait, a falra helyezve a céltáblát, hogy aztán uzsgyi, máris kezdődhessen a viadal. A legegyszerűbb persze az lenne, ha maradnánk az eredeti helyszínen, valamelyik kocsmában, jófajta csapolt sörök, mély dekoltázsú, csinos pincérnők társaságában. Mert a darts a laikus számára odavaló, lévén némi alkoholmámorral átitatott szabadidős tevékenység. Persze már rég nem erről van szó.

Többen nézték, mint az Ajax–Feyenoordot

Gondolná például bárki is, hogy a köztudottan futballőrült Hollandiában egyszer többen nézték az angol Phil Taylor és a holland Raymond von Barneveld közötti dartsmeccset mint az Ajax–Feyenoord rangadót? Pedig így történt. Meghökkentő, de igaz: nézettségben a darts, apró lépésekkel ugyan, ám elindult a tenisz után. Az imént említett – egyébként világranglista-vezető – angol Phil Taylor szó szerint 125 ezer fontot (több mint 35 millió forintot) nyert a világbajnoki címmel együtt. Mesés pénz, s ehhez a már negyven fölött járó Taylor úrnak nem kellett dermesztő téli felkészülésen részt vennie a latyakot taposva, senki sem várta el tőle, hogy szaharai forróságban sprinteljen. Persze téved, aki azt gondolja, hogy nem fontos az állóképesség: a szezonban tudniillik csaknem mindennap versenyen szerepelnek a profik. De a tehetség, a kitartás, a szorgalom megtérülhet, hiszen az összdíjazás egyre nő, a decemberi, londoni világbajnokságon több mint egymillió dollárt osztottak szét a rendezők.

Ott volt a versenyzők között a mi fiunk is. Bezzeg Nándor a sportág történetében először képviselte hazánkat ilyen rangos versenyen. A londoni utat természetesen nem a jászladányi utazási iroda tombolasorsolásán nyerte, hanem például Prágában, ahol első lett a tizennégy ország részvételével rendezett közép-európai kvalifikációs tornán. Attól kezdve már egyértelműen Londonra koncentrált, mindent alárendelt a világbajnoki részvételnek. Munkahelyén, ahol anyagbeszerzőként foglalkoztatják, s jobbára kacskaringós utakon gurul kocsijával a szállítandó áruval, megengedték neki, hogy rengeteget gyakoroljon. A 37 esztendős, kétgyermekes férfi természetesen még nem profi, jóllehet 14-szeres magyar bajnok. Ellenben jó úton halad afelé, hogy leállítsa az autót, elköszönjön a főnökeitől, és azt mondja nekik: bocsánat, de versenyre megyek Ausztráliába, Dél-Afrikába vagy a Lövölde térre.

Egyre elegánsabb helyeken versenyeznek

„Tudtommal Európában – Portugálián kívül – mindenütt szervezett versenysport a darts – mondta Bezzeg Nándor. – Meg nem mondom, miért éppen ők maradtak ki a szórásból, ám ez végül is nem fontos. Annál érdekesebb, hogy egyre több helyen űzik ezt a remek sportot. Kevesen tudják, de a darts tulajdonképpen 2006 óta számít hivatalosan elismert sportágnak, s olyannyira fejlődik, hogy minden esélye megvan az olimpiai részvételre is. Óriási lobbizás folyik a háttérben, nekünk, versenyzőknek, egyegy eurót kell befizetnünk, hogy minél több pénz jusson a kétezer-tizenkettes ötkarikás játékokért folytatott kampányra. Magyarországon egyébként több mint hétszáz versenyzőt tartanak nyilván, a klubok száma meghaladja az ötvenet, és az országos bajnokságot egyre elegánsabb helyeken rendezik. Nekem semmi bajom a füstös kocsmákkal, de a darts már kinőtte azt a közeget. Én már rajthoz álltam sportcsarnokban, kultúrházban, sőt a Lurdy Házban is. A londoni világbajnokság óriási élmény volt, képzelheti, a döntőt hatezren látták a zsúfolásig megtelt Alexandra Palace-ban…”

Bezzeg Nándornak sajnos gyorsan véget ért a vb. A 19. helyen kiemelt holland Vincent van der Voorttól kapott ki három szettben. Pedig remekül kezdett, a tudósítások szerint meglepte ellenfelét, ám a rutin a holland mellett szólt, s így a magyar versenyző máris csomagolhatott. Elkeseredettségről persze szó sincs, búcsúzását senki sem minősítette kudarcnak.

Bezzeg Nándor szereplése alighanem remek propagandát jelentett az egyre népszerűbb sportágnak. Elsősorban persze Jászladányban, abban a nagyközségben, ahol Bezzeg Nándort az év emberének választották, s ahol a tiszteletére megalapították a Darts Ladány nevű amatőrklubot. A népszerű anyagbeszerzőt természetesen már mindenki ismeri a településen, s nincs olyan ladányi legény, aki ne akarná legyőzni a nagy bajnokot a kocsmában. Csakhogy itthon verhetetlennek tűnik.

Az ötkarikás részvételről álmodozik

„Bevallom, utálok futni – folytatta Bezzeg Nándor. – Annál jobban szeretek sétálni az erdőben, hegyet mászni, ha pedig a kedvem úgy hozza, úszni. A darts mentális sport, rendkívül nagy koncentrációt igényel, hiszen nem ritka, hogy egy-egy meccs akár két órát is igénybe vesz. Tulajdonképpen tíz évvel ezelőtt kezdtem el komolyabban foglalkozni vele, akkor neveztek be egy amatőrversenyre, és olyan jól dobáltam a dárdát, hogy abba sem hagytam. Három évvel ezelőtt kerültem a székesfehérvári Gilde Darts Klubhoz, s azóta itthon nem találtam legyőzőre. Sokat kell még fejlődnöm, de nem vagyok elkésve. A sportág legendás alakja, John Lowe nemrég, hatvanegy esztendősen hagyta abba a versenyzést, sajnálom, hogy vele egyszer sem csaphattam össze. Egyértelműen az angolok, no meg a skótok, a walesiek és a hollandok viszik a prímet, hozzájuk, melléjük kellene felzárkóznom. Persze ahhoz sok pénz kellene. Nekem nincs tehetős szponzorom, akinek a segítségével valóban profivá válhatnék, s elindulhatnék minél több magas színvonalú, erős mezőnyt felvonultató versenyen. Nem titkolom, sokszor álmodozom arról, miközben anyagbeszerzőként gurulok szerte az országban, és a rádióban hallgatom a bluest, hogy indulok a londoni olimpián, s akkor tényleg mondhatná mindenki Jászladányban, hogy bezzeg a Bezzegnek sikerült…”