Idegenként is otthon van

Ha fékezett habzású mosóport nem is, focicsapatot el lehet(ne) adni az arcával, akár még a Soproni Liga utolsó helyezettjét is.

A popzenészből vezetőedzővé „átvedlő” Hevesi Tamás fontos fogaskerekévé válhat egy PRgépezetnek. Ugyanúgy, ahogy a korábbi magyar szövetségi kapitány, Lothar Matthäus is – jóllehet, a német szakember aranylabdásból lett az, ami…

Hevesi Tamás például két edzés között osztogathatna autogramokat, dedikálhatná a lemezeit a büfé söntése előtt, koncertezhetne a Budai II-stadionban, vagy szabad idejében árulhatna a palotai híveknek sárga-kék, klubcímerrel ékesített sálat (jól jön ám ilyenkor télvíz idején). Végül is teljesen mindegy, csak odafigyeljenek rá és csapatára.

„Tényleg… Erre nem is gondoltam – tűnődött Kutasi Róbert klubigazgató. – Mégsem hinném, hogy ilyesfajta hírverésre feltétlenül szükségünk lenne, hiszen emlékszem, már Nagy Sándor megbízatása is fél oldalt kapott a Nemzeti Sportban…”

Persze Hevesi Tamás megér akár egy egészet is. Újból felkapta a média: rendületlenül fotózzák, faggatják, s (most még) jól tűri, mondhatni, hozzászokott. Igaz az is, a színpad az ő világa, vérében van a szereplés. Már gyermekként is a színészet vonzotta.

Ám a zenész most előlépett élvonalbeli edzővé („Nagy megváltás az országnak, hogy nem lettem színész” – írja hivatalos oldalán), fellépőruha helyett H. T. monogramos tréningfelszerelésben didereg, holott tán E. T.-nek, a földönkívülinek sem vetették annyiszor a szemére, hogy „idegen vagy”, mint neki kinevezése előtt és után. Hevesi Tamás, a kívülálló – divatos kifejezéssel: outsider – veszélyes területre tévedt; a női labdarúgók dajkálása helyett a férfiak „pofozását” választotta.

„Csak annyit tudtunk róla, hogy popénekes – emlékezett az első találkozásra a korábbi tanítvány és segítő, a ferencvárosi Deli Anikó. – Aztán a pályán gyorsan kiderült, hogy »rendben van«. Felkészült, és jó foglalkozásokat tartott. Megengedhette magának, hogy külföldre járjon tapasztalatokat gyűjteni, Angliából és Spanyolországból is mindig egy köteg edzéstervvel tért haza.”

Ha pusztán a „papírformát” vesszük, nem különb egyik élvonalbeli vezetőedzőnél sem. A REAC elnöke, Forgács József széttá karjait: „Akik Hevesi Tamás kezébe adták a pro licencet, vállalják a következményeit.”

Kiabálni szabad, ellenben káromkodni szigorúan tilos

„Nyugi van! Nyugi van!” – harsogja aztán Hevesi Tamás a „szakmai” utasítást. Ez az első felkészülési meccse, a „nagy” REAC játszik a „kicsivel” albérletben, a Vasas műfüves pályáján („Ha megcsúszunk, állom a pluszköltséget” – jelzi gálánsan, amikor már szorít az idő). Minden jó megmozdulás – még ha olykor kicsit suta is… – dicséretet kap tőle, az úgyis ingyen van: „Ez az! Parádés!” Torma Gábor kapufájánál jól kiereszti a hangját: „Hohó, hohóóó!”Nem bír magával, látjuk (halljuk), folyamatosan lelkesít – a röpködő mínuszok dacára is lobog benne a tűz. Tudja már: neki és a csapatnak is sikerélmény kell. Újra és újra.

„Nem egy halk ember – így Deli Anikó. – Eleinte voltak is ebből gondjaink. Tudják, milyen a női lélek, valaki elviseli a folyamatos ordítozást, valaki nem – és sírva fakad. Aztán lassan hozzászoktunk, és ő is változtatott: lejjebb vett a hangerőből.”

És tényleg. Nem toporzékol a kispad mellett, nem kiabál fröcsögő szájjal. „Fékezett habzású” lett a tét nélküli meccsláz dacára is. A céltalan gurigázás láttán viszont kiszakad belőle a számonkérés: „Hol az ötlet, hol a gondolkodás? Sanyi, keresztbe! Robi, menj közelebb!”

Eközben egyetlen csúnya szó sem hagyja el a száját.

„Nem tűri a káromkodást – mondja Kutasi Róbert, majd elismeri: – Szokatlan kicsit, főképp hogy én is néha megfeledkezem magamról. A játékosokat viszont arra kényszeríti, hogy odafigyeljenek magukra – megköveteli, legyen kontrolljuk.”Hevesi Tamás gyeplőt ragadott hát – és szorítja, amennyire csak tudja. „Elmagyaráztam, nem? Hát akkor azt csináld!” – füstölög a szünetben, nyomatékosítva: nem tűr ellentmondást. Egy pillanatra sem bizonytalanodik el. Nincs, ami kizökkentse. Tudatosítja, hogy mindent csak egyszer mond el – a nagyothallók büntetésre számíthatnak.

A női labdarúgókkal sok baj volt az edzéseken

„Hozzánk, a női öltözőbe csak eligazításra jöhetett be – engedett bepillantást a ferencvárosi színfalak mögé Deli Anikó. – Ha a többiek viháncoltak, nekünk kellett rendet tennünk. A pályán viszont meggyűlt velünk a baja. Sokan iskolából vagy munkahelyről jártak edzésre. Ha fáradtak voltunk és nyűgösek, nehezen bírt rá bennünket a mozgásra. Ám egy profi férficsapatnál ez nem jelenthet neki gondot.”

Nem bizony. Csak egy példa: a „nagy öreg”, Torma Gábor a felkészülés kezdetére egyéni edzésterv segítségével megszabadult felesleges kilóitól, és – ki tudja, hányadszor már – újult erővel vetette magát a munkába.

Jó példával jár a többiek előtt, s vannak követői szép számmal.

„Hihetetlenül fogékonyak rá a srácok, tátott szájjal figyelik, mit mond” – tudjuk meg egy bennfentestől. Kutasi Róbert továbbmegy: „Ha már egyszer úgy döntöttünk, hogy szerződtetjük Tamást, akkor nem állunk meg.

Többet akarunk! Ehhez pedig az új vezetőedző önmagában még kevés, ha a játékosok mindent ugyanúgy csinálnak, mint korábban. Az edzőnk új impulzust ad, mi pedig azokhoz ragaszkodunk, akik készek ennek befogadására.”

Hevesi Tamás tudatosan készült az élvonalbeli pályára. Rengeteget tett érte, hogy most ott legyen, ahol. Állítja: míg sokan hátszéllel előznek a surranópályán, neki ez nem adatott meg.

Már nagyon hiányzott egy jelentős kihívás

„A végén már látszott rajta, hogy többet akar – ismerte el az FTC női együttesének kapitánya. – Amatőr csapatunk van, sokszor kevesen jöttünk össze egy-egy edzésen. Olyankor nagyon elkeseredett, amiért nem tudtuk a tervezett munkát elvégezni. Hiányzott neki a kihívás – úgy érezte, megérett egy jelentős próbatételre.”

Azt mondják, a honi edzők közül sokan két dolgot szeretnek igazán a magyar futballban: a fizetés napját, és azt, amikor haza lehet menni. Hevesi Tamás viszont nem tartozik közéjük…

„Megszállott, ugye?” – vetettük fel, mire kapásból igennel válaszolt a korábbi tanítvány, egyetértően bólogatott a játékos, a szertáros és a többi klubalkalmazott is.

„Rendben, srácok, nagyszerű volt. Köszönöm a meccset. Induljon a kocogás! Három labda hiányzik? Tessék közben megkeresni!” – hallatszott a végső utasítás a lefújás után. A becsülettel körözgető játékosok pedig a monoton futás mellett (helyett?) kerestek, kutattak, mert ez volt a feladat.

A popzenészt kívülállóként is befogadták Rákospalotán – aki nemcsak a játékosok között, hanem a kispad előtt is magabiztosan mozog.

És egyáltalán nem akar hazamenni – mert már otthon van…