Ez mínusz tízezer lesz!

„Hova, hova?” – lép az ablak mellé, elállva az utunkat a biztonsági őr.

Pedig inkább örülnie kellene, hogy végre befut az első kocsi, ötven perccel a csütörtöki edzőmérkőzés előtt ugyanis egy árva autó sincs még a kertvárosi műfüves pályánál. Hiába, hétköznap kora délután van, az emberek ilyenkor dolgoznak, ügyes-bajos dolgaikat intézik, így a széltől susogó fákon és a távolban feltűnő mirelitárus autó fülbemászó, felerősödő dallamán kívül semmit sem hallani a parkolóban álldogálva.

A büfében aztán már valamivel pezsgőbb az élet: a pultot támasztva hárman is beszélgetnek. Szóba kerül a hatását arrafelé is egyre jobban éreztető munkanélküliség, a csütörtökre kitisztuló égbolt, ám amikor kiderül, hogy honnan jöttünk, a téma nyomban a KTE-re terelődik.

„Mit gondol, a tavasszal is lépést tudunk tartani a nagycsapatokkal?” – szegezi nekünk a kérdést egyikőjük. Nyilván nem tenné, ha tudná, mi is éppen efelől akartunk érdeklődni – náluk. Némi vita alakul ki a helyiségben, a legidősebb szurkoló szerint hiába nem igazolt játékost a klub, a tavasszal is ugyanolyan jó lesz a csapat, mint az ősszel.

„Miért ne tudná tartani a lépést? Ki-kijárok az edzésekre, beszélgetek a játékosokkal, s ők is úgy érzik, tovább tarthat a lendületük. Úgyhogy nem kell itt pánikolni, Ferikém!” – vágja háton barátját a bácsika.

Időközben befut a második autó is a parkolóba, Tomiszlav Szivics húzódik le nagy lendülettel az egyik sárkupac mellé kocsijával. Ekkor még nyugodt a szerb mester. A Szolnok elleni meccsen viszont már az agyvérzés kerülgeti: hiába járatja sokat a labdát a középpályán a KTE, a harmadik elrontott ziccer után dühösen üvölt a levegőbe: „Ez tízezer lesz mindenkinek!” A kilátásba helyezett pénzbüntetés, úgy tűnik, nem nagyon hatja meg a labdarúgókat, továbbra is komótosan passzolgatnak.

A bal szélen rózsaszín síkesztyűben szaladgáló Yannick Mbengono pedig legalább nyolcszor fut lesre, az egyik kétes szituáció után Tomiszlav Szivics viccesen meg is kérdezi a kispadon ülőktől, hogy a túloldalon lengető partjelző vajon járt-e lestanfolyamra. A következő percben viszont a szerb mester már ismét morcosan csap a levegőbe: a próbajátékon lévő Csehi Tamás már jöhet is le a pályáról, olyan alapvető hibákat követett el, hogy az edzőnek 38 perc is elegendő ahhoz, hogy leszűrje, nincs szüksége a védőre. Pedig szűk a Kecskemét játékoskerete, a télen egyetlen minőségi labdarúgót sem igazolt a klub, és mivel sérülések és eltiltások miatt már az ősszel is előfordult, hogy nehéz helyzetbe került a csapat, gyanítható, a tavasszal is lesznek még nehéz periódusai a KTE-nek. Elnézve a csapat csütörtöki játékát, valóban kevés a merítési lehetősége Tomiszlav Szivicsnek. A szerdán a Jászberény ellen pályára lépő csapattal kiegészülve mindössze 15-16 első osztályú labdarúgója van, valljuk be, ez tényleg nem túl sok.

A Kecskemét végül csak megnyeri a felkészülési időszak utolsó edzőmeccsét, Tomiszlav Szivics pedig a találkozót követően a büfében „regenerálódik”. A forró tea elkortyolgatása után viszont még mindig idegesnek tűnik. Ezt látva az idős bácsika odalép hozzá, és csak ennyit mond: „Ne idegeskedj, Tomikám, csak a Fradit is verjük meg vasárnap”

Tomiszlav Szivics végre elmosolyodik.