Megkapjuk a bizonyítványt

Még ébredezik?Még ébredezik?

Most keltem ki az ágyból, kicsit kóvályogtam, de már összeszedtem magam – mondta lapunknak szombat délután Rudolf Gergely, akit a Loki FC Tescoma Zlín elleni felkészülési mérkőzése előtt kerestünk meg Törökországban. – Igénylem az ebéd utáni alvást, Franciaországban hozzászokott a szervezetem a két edzés közötti pihenéshez. Sokaknak nem előnyös, mert van, aki nyűgös, fáradt lesz a relaxálást követően, én azonban frissen ébredek, és többre vagyok képes a délután.

Akkor nem bánja az edzőtáborozást?

Nem, mert ilyenkor felelevenednek bennem a Nancyban töltött évek. Elcsépelt szavak, de légiósként kizárólag a futballra kellett koncentrálni, sem erő, sem inspiráció nem maradt a kikapcsolódásra, és ezeken az összetartásokon hasonló felfogás tapasztalható. Edzés, kaja, alvás. Tudom, nem hangzik túl izgalmasnak ez az életforma, de a profi világban csak így lehet boldogulni. Egyébként különleges tél a mostani a számomra, mind az erőállapotomat figyelembe véve, mind a sérülések elkerülését tekintve kétségtelenül pályafutásom talán legfontosabb időszakán vagyok túl.

Érthető, hogy így beszél: kevés labdarúgó büszkélkedhet azzal, hogy idei első tétmeccsét a válogatottban játszhatja.

Tényleg nem mindennapi történet. A saját formámon túl a magyar futballról is bizonyítványt állíthat ki az Izrael elleni összecsapás, mert megmutatja, hátrányt jelent-e a külföldön profiskodókkal szemben, hogy a magyar élvonalból meghívott játékos csupán előkészületi meccseken lépett pályára a télen, míg a légiósok javában futballoznak a bajnokságokban.

Gondolom, kettőzött erőbedobással dolgozott az elmúlt hetekben, nehogy pórul járjon. Nem tartott attól, hogy a magyar futball három hónapos szünetére hivatkozva Erwin Koeman esetleg eltekint a meghívásától?

Foglalkoztatott ez, de legalább volt kapaszkodó, amit arra használhattam, hogy könynyebben átvészeljem a hosszú felkészülést. Ugyanakkor minden részletre fokozottan ügyelnem kellett: amellett, hogy kihajtja magát az ember az edzéseken és a felkészülési találkozókon is megpróbál minél gyorsabban formába lendülni, a sérülések elkerülésére is összpontosítani kell. Figyelni például arra, a fagyott talajon nehogy kiforduljon a bokám, mert ha már így, tétmeccs nélkül megkaptam a bizalmat a kapitánytól, bosszantó lenne, ha ficam vagy húzódás akadályozná meg a válogatottbeli szereplésem.

Hogyan látja: jogos a meghívása?

A saját állapotomat tekintve elmondhatom, közeledem a megfelelő szinthez, csütörtökön a Sturm Graz ellen kilencven perc alatt többször is helyzetbe kerültem, és gólpasszt adtam Oláh Lórántnak. Megtisztelő, hogy Erwin Koeman úgy is számol velem, hogy a korábban állandó kerettagnak számító Priskin Tamásról és Feczesin Róbertről is kedvező hírek érkeznek, ám hiba lenne, ha elengedném magam és viszszavennék a tempóból, mondván: kirobbanthatatlan vagyok a csapatból. A kapitány az északír túra után úgy búcsúzott tőlünk, hogy az egyes posztokért nagy konkurenciaharc várható, és ő a legjobb formában lévő labdarúgót hívja meg az aktuális mérkőzésre.

Észak-Írországban az előretolt Torghelle Sándor mögött amolyan árnyékcsatárként szerepelt, és a taktikai utasítás szerint a bal oldalról indulva kellett az ékhez felzárkóznia. Tudja a PSV–Den Haag meccs eredményét?

Sőt még a gólszerzők névsorával is tisztában vagyok. Örülök, hogy Dzsudzsák Balázs három gólt lőtt, tudom, azért hozta fel ezt, mert talán egy posztért versengünk. Legyen! Persze a barátság az elsődleges, de kétségtelen, hogy vicces a helyzet: én a PSV mérkőzéseit nézem, és figyelem, miképpen teljesít Balázs, neki pedig korábbi klubcsapata, a Debrecen előkészületi találkozóit kell figyelnie, ha érdekli, Rudolf Gergely milyen formát mutat.

Az izraeli vendégjáték arra szolgál, hogy Erwin Koeman megtalálja az albánok elleni vébéselejtezőt eltiltás miatt kihagyó Juhász Roland helyettesét.

Mit gondol, ki pótolja a középső védőt?

Juhász Rolandot nem lesz könnyű helyettesíteni: fiatal, de vezére a nemzeti csapatnak, olyan magabiztosság, elegancia árad belőle, hogy abból mindannyian profitálhatunk. Európa legjobb védőinek egyikéről beszélünk, ám az ő távolléte sem rendíthet meg bennünket. Megnéztem az izraeliek keretét, és találni köztük kiváló labdarúgókat – elég csak a liverpooli Josszi Benajunt említeni. A csapatnak fontos, hogy sikeres legyen az albániai vébéselejtezőt megelőző főpróba, nekem pedig, hogy jól kezdjem az évet.