Urbán Flórián új feladata

Urbán Flórián két hete Belgi umban járt, s a többek között a Waregem, a Mechelen, a Germinal Ekeren, az Anderlecht és az Aalst együttesében is légióskodó korábbi labdarúgó a régi szép időkre való tekintettel végigjárta a barátokat és meglátogatta az ismerősöket. Az egyik kávézóban, habos kapucsínó mellett üldögélve a szakember Belgiumban élő menedzser ismerőse, Balla György kitalálta: ha már régi cimborájának úgysincs mostanában munkája, miért ne segíthetne neki a magyarországi ügyek intézésében. Így történt, hogy Urbán Flórián a közelmúltban a Nyíregyháza–Bőcs Ligakupa-mérkőzésen játékosmegfigyelőként foglalt helyet a lelátón, és szakmai szemmel figyelte a kilencven percet.

„Sajnos most van bőven szabad időm, meccsekre meg ugye bármikor szívesen megyek –mondta Urbán Flórián. – Jót beszélgettünk menedzserkedéssel foglalkozó Balla Györggyel, és miután kiderült, hogy Nyíregyházáról két játékos is képbe került az ő irodájuknál, örömmel térképeztem fel számukra a két futballistát. Azt viszont ne is kérdezze, hogy kikről van szó, mert a szavamat adtam, hogy nem árulom el.”

Még mielőtt bárki is elképzelné, ahogy Urbán Flórián a lelátón jegyzetfüzettel ücsörgött, le kell hűtenünk, ugyanis a korábban a REAC-nál, Felcsúton, legutóbb pedig Pápán dolgozó edző még egy papírfecnit sem vitt magával.

„Fejben megvan minden részlet” – árulta el a szakember, akitapasztalatait, észrevételeit a mérkőzést követően telefonon osztotta meg menedzser barátjával. Habár nem zárható ki, hogy Urbán Flórián a közeljövőben néhányszor még felbukkan egy-egy pálya szélén, azért a jövőben edzőként szeretne dolgozni.

„Abban maradtunk a barátommal, hogy amíg nincs csapatom, addig besegítek. Megbízik bennem, ismeri a futballról alkotott filozófiámat, így bátran támaszkodhat rám. Érdekes ez a munka is, ne higgye senki, hogy olyan könnyű alaposan feltérképezni egy-egy játékost, és a jövőben is szívesen elmegyek majd néhány meccsre. Azonban nem szeretnék sem menedzser, sem pedig játékosmegfigyelő lenni. Bevallom, nehezen telnek a hétköznapok futball nélkül, hiányoznak az edzések, de ilyen a trénerek sorsa, néha bizony munka nélkül marad az ember.”

Amiről viszont Belgiumban járva ismét megbizonyosodhatott: odakint a szurkolók még mindig emlékeznek rá, a szakmában tisztelettel beszélnek róla, és bizony nem tagadja, eljátszott a gondolattal, milyen lenne egy belga csapatot dirigálni.

„Sokan ismernek Belgiumban, most is rengetegen érdeklődtek, hogy mi van velem, de nem házalok ott sem – mondta határozottan Urbán Flrórián. – Nem kergetek hiú ábrándokat, tisztában vagyok vele, hogy a helyi edzők is sorban állnak a kispadokért, arrafelé sem könynyebb munkához jutni, mint nálunk. A nyelvet jól beszélem, a stílusomat ismerik, s merthogy nekem is van menedzserem, az engem képviselő Szalma József kapcsolatban áll néhány klubbal. Nagy kihívás lenne egy belga csapatnál edzősködni – ezt az álmomat sohasem adom fel.”