Már nemcsak ígéret, hanem kész csatár!

Erwin Koemant is aggaszthat ná, ha Németh Krisztián arcsérülése nem jönne rendbe az albánok elleni vb-selejtezőig, ám kiesése egyelőre nem viseli meg az A-válogatottat: noha évek óta téma a liverpooli csatár aktiválása, a húszéves futballistát hiába követelik be a szurkolók és a szakemberek a válogatottba, csak a korosztályos nemzeti együttesbe kap meghívót. Az arccsonttörése után lábadozó légiós nem türelmetlen, mert úgy véli: ha idővel bekerül Rafa Benítez csapatába, Erwin Koeman is megadja neki a bizalmat.

Kerüli a tükröket?

Meglepő, de szinte semmiféle külső jele sincs a sérülésemnek, nem lilult be, nem dagadt fel az arcom. Sőt a szerencsétlen esetet követően sem gondoltam, hogy ekkora a baj – adott tájékoztatást állapotáról Németh Krisztián.

A diagnózis mégis riasztó volt: három helyen tört el az arccsontja.

Azt utóbbi hetekben volt időm visszapörgetni a jelenetet, és rendre arra jutok, hogy nem futballmérkőzésre jellemző szituációban sérültem meg. A játékosnak el kell fogadnia, hogy egy-egy balszerencsés mozdulat következtében mondjuk kificamodik a bokája, meghúzódik vagy elszakad az izma, esetleg az ellenfél csúszik rá a lábára – de hogy akkor könyököljék arcon, amikor a felé érkező labdát várja, az minden, csak nem pályára való történet.

A brutalitás a Championship sajátja. Kritikusai számára pedig a sérülése jó apropó, hogy hangoztassák: a Liverpool tartalékcsapatában eltöltött idő nem változtatta felnőtt futballistává. Igazuk van?

Sokan hajlamosak elfelejteni, hogy az MTK-ban harminchét élvonalbeli bajnokin szerepeltem, és a végül sikertelen blackpooli kalandot is azért javasolta Rafa Benítez és a Liverpool szakmai stábja, hogy rutint szerezzek, és idővel az első csapatban is számításba vehessenek. Ezért is bosszantó a sérülés, láthatóan rajtam kívül a szakvezetőket is megviselte, együttéreznek velem – a menedzser már az orvosi diagnózis után üzent és biztatott. Az elmúlt fél évemet pechsorozat jellemzi: egy időben esett ki Fernando Torres és az időközben elszerződő Robbie Keane, engem azonban bokasérülés gátolt a játékban, így még ha esélyt is adott volna a bemutatkozásra Rafa Benítez, nem számolhatott velem.

Azt tudjuk, hogy a blackpooli lehetőségnek annyi, de mikor jöhet el az ön ideje Liverpoolban? Mikor lesz bevethető?

A lényeg, hogy a műtétet követő kritikus napokat már átvészeltem. A beavatkozás után napokig nem aludtam, kínlódtam, nem tudtam enni, és a sebhely is viszketett piszkosul, de nem volt szabad hozzányúlni. Most már ott tartok, hogy egy rehabilitációs edző segítségével az edzőközpontban készülök, és mivel az arcom sérült meg, a futást, a biciklizést és az erősítést ugyanolyan, sőt még nagyobb intenzitással végzem, mint normális esetben. Bár többnyire a terapeutával tréningezem, olykor összefutok a csapattal: legutóbb Steven Gerrard nézett be a konditerembe, s előbb „unlucky boynak”, azaz balszerencsés srácnak nevezett, majd mondta, várja már, hogy felépüljek. Körülbelül két hét múlva kezdhetem a közös munkát a társakkal, és állítom, jobb erőben leszek, mint a kiesést megelőzően.

Magyarországon is türelmetlenül várják a felépülését: korosztálya érdekelt az őszi U20-as világbajnokságon. Mit szól ahhoz, hogy a szövetség a felkészülés szempontjából fontos Alpok–Adria-kupán azokat a játékosokat is szerepelteti, akik túlkorosak, és nem játszhatnak majd Egyiptomban?

Hallottam, hogy otthon vita volt a idősebbek szerepeltetése miatt, ám én jogosnak tartom ezt a döntést. Jóllehet vébén veszünk részt szeptemberben, ám az U20as csak egy állomás az U21-es korosztály előtt, ez utóbbi korcsoportra pedig Európa-bajnoki selejtezők várnak. Szerintem fontos, hogy a tétmérkőzésekre öszszeérjen az együttes, kész csapatként kezdjük a sorozatot.

Sokak úgy vélik, önt már az A-válogatott játékosaival kellene összeszoktatni, és Erwin Koeman csapatába beépíteni. Amíg német kortársa, Marco Marin már többször pályára lépett a Nationalelfben, Németh Krisztiánt itthon még mindig csak tehetségként tartják számon.

Nem szeretem, amikor megmentőként beszélnek rólam, ráadásul remekül megy a válogatottnak, Torghelle Sándor szerepeltetése jó döntésnek bizonyult. Külföldön valamiért hamarabb bizalmat adnak a fiataloknak, otthon a húszas évei elején járó labdarúgót is ígéretnek nevezik, holott például Angliában már tinédzserkorban is befuthat valaki. Nem vagyok türelmetlen, hiszem, ha sikerül odakerülnöm a Liverpool első csapatába, és lehetőséget kapok egy-egy angol meccsen, idővel otthon is megkapom a bizalmat.