A Real Madridnál nem lehet vesztesnek lenni

Tóth József visszatért Egerbe, ahol egykor a gimnáziumot végezte, s ahol már futballozott, csakúgy, mint előtte szülővárosa, Füzesabony csapatában. A forradalom húszévesen Hevesen találta, ahol játszott a helyi csapatban, és afféle sportállásban tevékenykedett a városi tanácsnál.

„Pestre mentem, és rájöttem, hogy addig nem a jó oldalon álltam: Pongrácz Gergellyel, a neves forradalmárral akkor lettünk közeli barátok” – elevenítette fel a több mint fél évszázada történteket a Madridban élő sportember.

A szovjet megtorlás jó tízezer igazolt futballistával együtt Tóth Józsefet is Nyugatra száműzte.

„Először mindannyiunkat eltiltottak, aztán amikor már játszhattunk, rájöttem, hogy ha nem akarok teherautó-sofőr maradni, hanem a futballból szeretnék megélni, össze kell szednem magam. Odahaza a jó hazai koszt mellett mindig volt egy kis súlyfölöslegem, de itt már nem engedhettem ezt meg magamnak…”

Előbb Franciaországba, a másodosztályú Grenoble, majd az élvonalbeli Red Star csapatához került, itt szenvedte el azt a sérülést, amely derékba törte játékos-pályafutását. 1962-ben még átigazolta az Atlético Madrid, de fél év múltán kiderült, a sérülése nem teszi lehetővé, hogy folytassa a profi futballt.

Ezután járta végig a különféle szintű edzői tanfolyamokat, s közben elvégezte a közgazdasági egyetemet is: „Édesanyám mondta, hogy legalább tanuljak valamit, ha már nem dolgozom, azt ugyanis nem értette meg, hogy a futball hogyan lehet munka, és miként nyújthat megélhetést.”

Tóth József Madridban családot alapított. Büszke rá, hogy az edzői tanfolyamon a gyakorlati oktatója Kubala László, a két padszomszédja pedig Puskás Ferenc és Kocsis Sándor volt.

„Kubala László a vizsgán spanyolul, magázódva utasította Puskás Ferencet, hogy szaladjon el a jobb szélen, és jobbal adja be a labdát, hiszen pontosan tudta, hogy szinte sohasem ér jobb lábbal a labdához… Öcsi azért hibátlanul végrehajtotta a feladatot, de közben magyarul káromkodva küldte el Lacit mindenhova. Ilyen hangulat volt ott akkor.”

A Real Madrid akkor figyelt fel a fiatal magyar edzőre, amikor a legendás José Santamaría által edzett Real-ifi másodszor sem tudta legyőzni a kiscsapatot, amelyben Tóth József foglalkozott az ifikkel.

„Santamaría megkérdezte tőlem: nem akarsz nálunk dolgozni? Dehogynem, repülök – válaszoltam… Öt évig szolgáltam a Realt hivatalosan, de a kapcsolat a mai napig szoros, onnantól kezdve sohasem volt szükségem menedzserre. Mielőtt együttest kellett volna keresnem, a Real mindig beajánlott valahova, s ez többnyire elég volt ahhoz, hogy szerződést kapjak.”

Tóth József az évek során megfordult szinte az összes fővárosi és környékbeli másod-, harmadosztályú csapatnál, de déli kluboknál meg a Kanári-szigeteken is edzősködött, mi több, visszatért Franciaországba is, sőt a portugál élvonalban is dolgozott, megválasztották a Madridi Labdarúgó-szövetség edzőtestülete alelnökének, és rendszeres előadója volt a spanyol edzőtanfolyamoknak. Volt realos játékosai, felfedezettjei közül talán Emilio Butragueno, José Emilio Camacho és Michel a legismertebb név.

Ma már nyugdíjas, de fordítóirodája és más vállalkozásai irányítása mellett folyton „megtalálják” őt különféle futballfeladatokkal, most a Real-öregfiúkat kalauzolja Magyarországon, Puskás Ferenc két egykori csapattársa, jó barátai, Zoco és Pachín vezetésével, a nyáron pedig a királyi klub ifigárdáját hozza Felcsútra, a második Puskás-kupára. Ő koordinálta a Puskás Hungary című film madridi forgatását is, s ha már itt van, marad is a március 10-én esedékes budapesti díszbemutatóig. Abban ugyanis ő is megingathatatlan, mint minden „spanyol”, hogy Kubala Lászlónál, Alfredo Di Stéfanónál és persze Puskás Ferencnél jobb futballista még nem született…