Hercegnővé érett

Vajda Anna ismét úton van. Azt már a rajongók és maguk a játékosok is megszokták, hogy állandóan járják a világot. „Rettenetes, hogy se autóbuszon, se vonaton, se repülőn nem tudok aludni. A legutóbbi salamancai utazásunk maga volt a rémálom. Este fél kilenckor meccs, éjfélkor vacsora, hajnali háromkor indulás haza busszal, reggel hatkor becsekkolás a madridi reptéren, délben átszállás Prágában, gyakorlatilag halott voltam, amikor délután Ferihegyen újra buszra szálltam, amellyel még le kellett érnünk Pécsre. Aztán edzettünk” – jelzi Vajda Anna, hogy azért nem minden utazás fenékig tejfel.

Szombaton nem kellett hajnali háromkor kelnie, „csupán” reggel ötkor. Átszállnia sem kellett, pusztán felülni a párizsi gépre, és „elvegyülni” a földkerekség leghíresebb játékosai között. „Egészen péntekig azon gondolkodtam, mit keresek én itt. Engem itt a kutya sem ismer. Én például tudom, hogy ki Nevriye Yilmaz, de abban nem vagyok biztos, hogy Nevriye Yilmaz is tudja, ki vagyok én, és akkor még az amerikaiakról nem is beszéltem. Pénteken viszont amerre jártam, boltban, gyógyszertárban, az utcán, mindenki megölelt, mindenki sok szerencsét kívánt, mindenki gratulált” – próbálja leírni a felé irányuló szeretetet a pécsi kosárlabdázó hölgy.

Vajda Annát az európai szövetség honlapján a szurkolók az elmúlt esztendő legjobb kosárlabdázójának választották. Ez akkor is megsüvegelendő elismerés, ha a pécsi drukkerek erősebben is nyomták a számítógépek gombjait, mint a többiek. Ez is mutatja, hogy Pécsen mindennél jobban szeretik a kosárlabdát, és nagyon szeretik Vajda Annát. Ám hogy Vajda Anna mennyit tett ezért az elismerésért, azt jól érzékelteti a szakemberek véleménye: a magyar válogatott nyáron megválasztott csapatkapitánya a kontinens kilencedik legjobb kosárlabdázója lett, s nem mellesleg Magyarországon őt választották az év játékosának.

„Nem igazán tudok mit kezdeni ezekkel a szavazásokkal. Én rendes kislány vagyok. Sokszor nem is tudtam a voksolásokról. Az év játékosa címről akkor szereztem tudomást, amikor Somogyi Andi gratulált hozzá, az Euroliga-szavazásról pedig egy újságírótól értesültem. Egyébként is mindig mindent én tudok meg utoljára” – mondja a még mindig csupán 24 esztendős hölgy, aki alig 18 évesen debütált a magyar válogatottban. Az évek során Vajda Anna egyenletesen fejlődött, s az ország egyik legkiválóbb kosárlabdázónőjévé vált. Az igazi kiugrást azonban a nyári Európa-bajnoki selejtezők és a jelenleg zajló Euroliga-sorozat hozta meg. A nemzeti együttes hat év után kijutott a lettországi Európa-bajnokságra, a csapatkapitány nyolc selejtező meccsen hatszor ért el dupla duplát, az egész sorozat legjobb lepattanószedője lett (meccsenként 11), a pontátlaga is megsüvegelendő (16), az Euroliga alapszakaszában pedig ő lett a sorozat legjobb pontszerzője, nem kis része van abban, hogy az előzőleg a legjobb tizenhat közé jutást is bravúrként váró pécsiek bekerültek a negyeddöntőbe.

„Igazából én is érzem a változást. Pécsen tényleg önállóvá váltam. A most folyó szezonban pedig már főszerep jutott nekem a csapatban. Régebben ha valami bántott, napokig nem akartam kijönni a föld alól, mindig kellett valaki, aki felrángatott. Mostanában talán már könnyebben kijövök egy nehéz helyzetből magamtól is” – utal a felnőtté válás folyamatára a kosárlabdázó, akinek kijutott a „jóból”. Kétszer műtötték már a bal térdét, egyszer a jobbat. Akik igazán ismerik, azt mondják, fájdalomküszöbe sokkal magasabb az átlagosnál. A nyári, románok elleni Eb-selejtező előtt két órával még a társai támogatták a szálloda folyosóján, aztán a meccsen 32 percet töltött a pályán, dobott 13 pontot, s leszedett 14 lepattanót. „Nem tudom, milyen nagy a fájdalomtűrő képességem. Azt tudom, hogy például a Velence elleni visszavágó előtt rettenetesen fájt a lábam, de addig mondogattam magamnak, hogy jó lesz ez, amíg tényleg jó lett, játszottam, nyertünk, továbbjutottunk” – vonja meg mosolyogva a vállát a felvetésre a játékos, akit még három évig szerződés köt a pécsiekhez.

„Látom, hogyan dolgoznak a vezetők Pécsen a csapatért, s ha akadnak is csúszások a kifizetésekben, nem panaszkodhatok. Ellenben a pályán nincs sok ok a vidámságra, az elmúlt két évben nem nyertünk semmit. Örülök, hogy a Sopron bejutott a final fourba az Euroligában, éljen, éljen, viszont a bajnokságot és a Magyar Kupát meg fogjuk nyerni” – gondol már a sorsdöntő csatákra a pécsiek „Nusija”, aki egyszer, a távolabbi jövőben szeretné kipróbálni magát a légiósok között. „A WNBA nem vonz, az szerintem nem nekem való. Inkább Európában maradnék. Az azonban biztos, hogy olyan csapathoz nem szerződöm, amelynél testhez simuló mezben kell játszani, és ahol rossz a palánk” – adja meg az egyértelmű kritériumokat a „Ha igen, hová?” kérdésre Vajda Anna.

Persze ez még az igazán távoli jövő kérdése. Addig is marad a pécsi élet, nem ritkán pesti utazással. „Szeretem, ha szoknyát húzhatok, imádok színházba járni, a Vámpírok bálját kétszer is láttam a Pesti Magyar Színházban. Szerelmes lettem abba a darabba” – avat be egy picit a kevéske szabad idő eltöltésének általa leginkább kedvelt módjába a játékos.

Ezen a hétvégén azonban nem a vámpírok jelentik a fő attrakciót, hanem az All Star-gála főszereplői. Nem csupán egy meccs lesz, hanem bemutató edzés, fogadás – fel lehet venni a szép ruhát –, fotózás az Eiffel-torony tövében, a Champs-Élysées-n, ahogy hercegnőkhöz illik – Vajda Annával.