Inter: jeles pótvizsga a Marassi-stadionban

Miként a versenylovakat visz szavezetik a sikertelenül vett akadályhoz, úgy tért vissza az Internazionale a Luigi Ferraris Stadionba, ismertebb nevén a Marassiba. A patinás genovai arénára szerda óta a fekete-kékek játékosai és szurkolói alighanem afféle mészárszékként gondoltak: az Olasz Kupa elődöntőjének első mérkőzésén a Sampdoria megalázó, 3–0-s verést mért José Mourinho együttesére.

Az Intert a versenyprogram szombaton visszarendelte a rossz emlékű helyszínre, igaz, ezúttal másik futam és másik akadály várt a csapatra: a Genoa elleni bajnoki. Ám mielőtt rátérnénk a genovai megméretés eseményeire, a teljes körű tájékoztatás igénye megkívánja, hogy beszámoljunk az olasz közéletet lázban tartó Mourinho-ügy újabb fordulatairól. A milánói gárda portugál mestere néhány napja – az események ismeretében talán nem mellékes megjegyezni: még a Sampdoria elleni kudarc előtt – „egész pályás letámadást” indított az olasz futballközeg ellen, bírálva többek között a Milant, a Juventust, a Romát, az újságírókat, a bírókat, Luciano Spallettit és Claudio Ranierit.

A kirohanás háborús helyzetet teremtett, azóta az itáliai futballélet középpontjában a Mourinho-pártiak és a Mourinho-ellenesek vitája áll – tegyük hozzá, a jelek szerint az utóbbi tábor a héten jócskán gyarapodott… A Juvét irányító Ranieri és a Milan vezetőedőjeként dolgozó Carlo Ancelotti önmérsékletet tanúsítva inkább a tudatos hallgatást választotta, míg a Roma kispadján ülő Spalletti őrült és rosszindulatú megnyilvánulásnak nevezte kollégája támadását, Paolo Maldini, a Milan 40 éves védője pedig csak annyit mondott: „Nem kellene Mourinhónak éppen az eredményességet számon kérnie rajtunk. Ami engem illet és a milánói dicsőséglistámat, a portugál edző minden megnyert serlegére jut körülbelül öt a vitrinemben…”

Bár hasonlót nem állíthat magáról, a Genoát erősítő Thiago Mottának is volt egy-két szava az Inter edzőjéhez, akit a szombati meccs előtt nem felejtett el emlékeztetni, hogy korábbi csapatát, a Chelsea-t a Barcelonával három éve BLnyolcaddöntőben búcsúztatta. Ennél erősebb „sértést” a mostani ütközet után sem tud Mourinho fejéhez vágni, tekintve, hogy az Inter 2–0-ra legyőzte a Genoát.

Hogy a Sampdoria elleni gyalázat nem ismétlődik meg, már a 2. percben sejthető volt: Zlatan Ibrahimovic egy kósza előreívelést követően fejjel maga elé tette a labdát, majd a kimozduló Rubinho kapus fölött okosan a kapuba emelt. A villanás kétszeresen megnyugtathatta az Inter híveit, hiszen a vezetés mellett jelezte, a svéd csatár immár makkegészséges, vagyis a Manchester United elleni, közelgő BL-visszavágón is számíthatnak a szolgálataira. Ez ügyben csupán az első félidő hajrájában vetődött fel némi aggály: Rubinho a labdával közvetlen közelről úgy eltalálta Ibrahimovic egyik igen érzékeny testrészét, hogy a földön fekvő játékost az orvosi stábnak kellett hosszasan (és a kezelést a kíváncsi kamerák elől diszkréten eltakarva) ápolnia.

A támadó meggyógyult, az Inter pedig a második félidőben ismételten alátámasztott két közkeletű véleményt. Egyrészt, hogy az ezúttal is ragyogó hárításokat bemutató Júlio César talán a világ jelenlegi legjobb formában védő kapusa, másrészt, hogy a csapatot – miként is fogalmazzunk? – nem hátráltatja a játékvezetők tevékenysége. Ezúttal Mario Balotelli Rubinho mellett elpasszolt és két szerencsétlenkedő Genoa-játékos által kísért labdáját látta Emidio Morganti bíró a gólvonalon belül, noha teljes terjedelmében vélhetőleg nem haladt át rajta.