Kiderült, a gólöröm a legjobb gyógyszer

Ferenczi István ismét bizonyí totta, megéri a pénzét, nemhiába csábította haza Angliából a Ferencváros. Nagyszerű játékkal, parádés gólokkal szórakoztatta a szurkolókat: tizenegy mérkőzésen már a tizennyolcadik találatnál tart, s nem kétséges, ha semmi sem jön közbe, meg sem áll harminc gólig.

Ha semmi sem jön közbe – reagált felvetésünkre Ferenczi István. – Az őszi tíz meccsnél nyilván többet szerettem volna játszani, de a sérülés megakadályozott ebben. Fájt a térdem, s elkerülhetetlenné vált a műtét. Szerencsére ma már jól vagyok, viszont a hosszú kihagyás miatt rettenetesen elfáradtam.

Ezt olyan játékos mondja, aki profi módon végigdolgozta a telet, szinte egy edzésről sem hiányzott, s teljes erőbedobással tréningezett. Ha jól sikerült a felkészülés, mégis mitől fáradt el?

Az az igazság, a mérkőzést semmi sem pótolja. Alig játszottunk előkészületi meccset, s ha pályára léptünk, én nem voltam a többiek között. Bobby Davison vezetőedző ugyanis félt attól, hogy ismét megsérülök. Vártam már nagyon a bajnoki rajtot, s minden úgy sikerült, ahogy terveztem.

Azt azért nem mondja komolyan, hogy a mérkőzés előtt négy gólt ígért az öltözőben…

Persze, nem hittem, hogy megismételhető az őszi teljesítmény, akkor háromszor találtam a tököliek kapujába. Viszont tudom, miért szerződtettek: nekem nemcsak a jó játék számít, hanem a gólok is, a gólöröm a legbiztosabb módszer a gyógyulásra. Úgy tűnik, egészséges vagyok.

Állítása szerint elfáradt, mégis azt láthattuk a nézőtérről, hogy az utolsó percig küzdött, hajtott, kis szerencsével hat gólt is rúghatott volna…

Valóban, hiszen kettőt nem adott meg a bíró. De ezen nincs mit rágódni, fontos, hogy örömet szereztünk szurkolóinknak, akiket igyekeztünk maximálisan kiszolgálni.

A sima győzelem dacára jó játékról még nem beszélhetünk. Elismeri?

A pálya talaja nem tette lehetővé a kombinatív futballt, pedig higgyék el, a jelenlegi Fradi nemcsak gólerős, hanem passzolós csapat is. A hatékonyságon volt a hangsúly, és szerintem a helyzeteink többségét kihasználtuk.

Ez nem vitás, ünnepelték a nézők a csapatot, és az éljenzésből önnek is kijutott, sőt Ferenczi Istvánról még dal is született. Hallotta a kórust?

Naná, a negyedik gól és a mérkőzés utáni szokásos pacsizás közben hallhattam a dalt – mondhatom, zene a füleimnek. Nincs felemelőbb érzés a gólörömnél és a szurkolói szeretetnél.

Góljai után mégsem a közönség felé fordult elsőnek, hanem Lipcsei Gábor maszszőr nyakába ugrott. Mi az oka e különös gólörömnek?

Gábor egész héten cikizett, felemlegette, hogy több mint öt hónapja rúgtam legutóbb gólt. Fogadtunk, s megígértem, minden gól után lebirkózom a vonal mellett, aztán ölelkezés lett a vége.

Most aztán jöhet a Bőcs. Vajon a Keleti csoport második helyezettje ellen is eredményes lesz a Fradi?

Tökéletes fizikai állapotban van a csapat, élvezzük a közönség támogatását, s bármilyen taktikával vagy összeállításban futballozik is a Bőcs, hazai pályán nyerünk. Aztán már senki sem állhat elénk az élvonal felé vezető úton.