Volt kikre támaszkodni

Újfent gyarapodott eggyel az olyan mérkőzések száma, amelynek döntő mozzanatainál bár nagyot hibázott a játékvezetői hármas, a vesztes fél jól teszi, ha csak első elkeseredésében fogja a kudarcot a bírókra, aztán kettőt aludva a történtekre higgadtan belátja: a jobbik csapat győzött, s jutott tovább. Ettől függetlenül kíváncsian várjuk, hogy a sportszerűségből egyszer már jelesre vizsgázó Frank De Bleeckere játékvezető ugyanúgy önkritikát gyakorol-e, mint az ősszel, amikor két lesgólt is megadott Dimitar Berbatov és a Manchester United javára, s a Celtic kárára…

Először nézzük az említett két gólt, amely derékba törte a Real Madrid idei Bajnokok Ligájamenetelését. Az első negyedóra lejártával Dirk Kuyt és Fernando Torres száguldott a jobb oldalon előrelőtt labdára, Fabio Cannavaro csúnyán elszámította magát, ám Pepe még felszabadíthatott volna – ha az őt üldöző Torres nem támaszkodik diszkréten a vállára… Mivel odatette a karját (végül nem is olyan diszkréten), Pepe elterült a földön, a labda továbbpattogott Kuyt elé, aki az alapvonal közeléből viszszapasszolt, Torres pedig jobbal, közelről a kiszolgáltatott Iker Casillas kapujába lőtt. Jó tíz perccel később Heinze vállán akadt el a labda a Real 16-osán belül, s a partjelző – talán a védő lendülő karja által megzavarva – beintette a 11-est, amelyet Gerrard jobbal könyörtelenül a kapu jobb oldalába vágott.

Íme, a madridi szíveket öszszetörő két gól története, lássuk most, miért szoronghatott már előttük is a Liverpoolba látogató mintegy háromezer madridi drukker. A játék addig is jórészt a madridi térfélen zajlott, a hazaiak nemcsak veszélyesen, hanem szépen is kombináltak – s ha nincs Casillas, bizony gyorsan eldőlt volna a meccs. A 4. percben például a kapunak háttal álló Torres – akin egyáltalán nem látszott, hogy az utóbbi hetekben sérült volt – úgy vette át a labdát sarokkal, hogy védője, Cannavaro elszállt, ő pedig máris szembetalálta magát a kapuval; labdáját Casillas lábbal tessékelte ki a rövid sarokból. A szöglet után Javier Mascherano ágyúzta kapura a labdát jó 30 méterről, Casillas a léc segítségével mentett. Nem sokkal később – már 1–0-nál – Gerrard osztott ki megalázó kötényt Cannavarónak, majd Skrtel kísérletezett csúsztatott fejessel, Casillas megint védett.

A Real tehát defenzívába szorulva töltötte az első félórát, és csak a játékrész hajrájában akadtak kisebb lehetőségei, azonban Pepe Reina két Wesley Sneijderlövés között Raúl nem túl erős fejesét is hárította.

S ha Juande Ramos madridi edző a szünetben esetleg még bízott az őt sújtó angliai átok megtörésében, két perccel az újra kezdést követően kénytelen volt megbarátkozni az újabb csapás gondolatával. Gyors bal oldali támadás végén Babel mintaszerűen játszott középre, a 100. európai kupamérkőzését vívó Gerrard jó ütemben érkezett, s a felpattanó labdát jobbal a léc alá vágta. Háromgólos előnyük birtokában a „vörösök” azonnal visszavettek a tempóból, és noha a Real elkeseredetten harcolt legalább a szépítésért, képtelen volt igazi gólszerzési lehetőséget kialakítani – sőt egy kontrából Dossena megadta neki a kegyelemdöfést.

Mindent egybevetve, nemcsak Pepe és De Bleeckere szolgált támasztékul a liverpooliaknak ezen az estén; Reina kapuson át a jubiláló Gerrardon és a rámanős Torresen át a helyettesként a csapatba kerülő Babelig mindenki megtette a magáét – avagy a remek továbbjutás kellemes ráhangolódást jelentett a „vörösök” számára a Manchester United elleni szombati bajnoki rangadóra.