Könnyű megverni a Halcón Avenidát? Csak mert ugye jövő pénteken a Sopronnak kellene a női Euroliga elődöntőjében…Könnyű megverni a Halcón Avenidát? Csak mert ugye jövő pénteken a Sopronnak kellene a női Euroliga elődöntőjében…
Semmi esetre sem könnyű, de nem lehetetlen, ezt mi is bizonyítottuk.
Mi a recept?
Nem tudom… Nekünk akadtak problémáink, de a csapaton belül, mert az utóbbi két hónapban kicsit döcögött a játékunk, ezért két hete volt egy csapatmegbeszélés, amely arról szólt, hogy mindenki hozza rendbe magát, és vállaljon nagyobb felelősséget azért, amit egyénileg a pályán csinál. Szóval lényegében arról volt szó ezen az összejövetelen, hogy nézzünk magunkba, és gondolkodjunk el azon, minden tőlünk telhetőt megteszünk-e a csapat sikere érdekében. Szerintem ennek lett meg a gyümölcse: hogy mindenki jobban odafigyelt az apró dolgokra, hogy kizárjuk az embereket a lepattanóknál, hogy jók legyenek az elzárások támadásban, és hogy ha bekettőznek, passzoljuk ki a labdát. És ha üresen vagyunk, dobjunk, de ez alap.
Még mindig nem mondta meg a receptet.
Csak csapatként lehet őket megverni. Mondjuk a Sopronnak annyiból nehezebb dolga lesz, hogy otthon azért a salamancaiak sokkal veszélyesebbek. Merthogy hazai pályán mindenki nagyobb önbizalommal fog játszani közülük, több dobásuk bemegy. Ellenünk, idegenben nem céloztak olyan jól.
Ennyi?
Semmiféle külön taktikával nem készültünk ellenük.
Akkor csak úgy magától jött az újabb dupla duplája, amely immár a hatodik ebben a bajnokságban?
Nem, de szerencsére elég sokat játszom, úgy harminc perc körül átlagban, van háromnegyed mérkőzésnyi időm arra, hogy összehozzam.
Nem kevés, de nem zavarja, hogy a padról felállva kell maradandót alkotnia?
Ez változik, eddig mindig kezdtem, illetve csak kétszer nem az egész idényben. Most nem tudom, hogy a következő meccsen mi lesz... De engem ez hál’ Istennek nem szokott befolyásolni.
És az edzőt az ön jó teljesítménye?
Nem, mert általában nincs semmi logika az ő választásában. Pedig próbáltam kitalálni, de nem nagyon sikerült, úgyhogy továbbra sem tudom, mikor mi alapján dönt.
Akkor evezzünk kellemesebb vizekre: szokatlanul jól dobta a büntetőket. Egészen pontosan hibátlanul.
Ennek nagyon szoktam örülni, mert aki ismer, tudja, nem ez a legerősebb oldala a játékomnak, de erre az évadra változtattam rajta egy keveset.
Másképp dobja?
Egy kicsit balra mentem el a vonalon, ami végül is nem tudom, eddig miért nem jutott eszembe: hogy az ember könyöke a gyűrűvel legyen egy vonalban ahelyett, hogy a gyűrű a fejemmel legyen szemben. Jobbkezes vagyok, így most a jobb könyökömmel van szemben. Ez persze nem jelenti azt, hogy soha többé nem hagyok ki büntetőt, de sokkal jobb eséllyel dobom be, bár mint tudjuk, ez a műfaj igazából mentális kérdés.
És a gólpasszok, a labdaszerzések?
A mezőnymunkámra nem szokott panasz lenni, ilyeneket várok magamtól, hogy ez ember szedjen össze szabad labdákat, meg passzoljon, ha valaki jobb helyzetben van.
Most jó passzban van?
Általában február környékén, amikor közeleg a szezon vége, szokott jönni egy hullámvölgy, amikor mentálisan elfáradok – nos, ebből kifelé lábalok. Úgyhogy felszálló ágban talán…
A mostani eredményt elnézve a csapata is abban van: léphetnek még előbbre a tabellán?
Beérhetjük az Avenidát, ha még egyszer kikap, de már csak három forduló van hátra. Jelenleg ugye eggyel van több győzelme, és ha utolérjük, a jobb gólarány vagy a jobb kosárkülönbség számít, nem tudom pontosan, melyik.
Nem az egymás elleni eredmény? Bár a másik két kritérium mellett az sem önöknek kedvez, hiszen novemberben a salamancaiak tizenkét ponttal nyertek…
Nem. De valószínűleg így sem leszünk már másodikak, a harmadik helyezés viszont tutira megvan ezzel a győzelemmel.
Mi volt a cél?
Mindenképpen négyben szerettünk volna lenni, úgyhogy ezt teljesítettük.
Végezetül: válogatott. Várja már a májusi felkészülést, majd a júniusi Európa bajnokságot?
Igen, Rátgéber Laci megkeresett, e-mailben tartjuk a kapcsolatot, és remélhetőleg a final fouron találkozhatunk is, mert tervezzük Császár Andreával, a másik Spanyolországban légióskodó magyar lánnyal, hogy vasárnap lemegyünk a döntőre – remélhetőleg finálét fognak játszani a Szpartakkal. Természetesen annak szurkolok, hogy Sopron–Szpartak meccs legyen a végső Euroliga-sikerért.