Botrányos volt a körítés

A délutáni forgatagban még semmi sem utalt az esti feszült hangulatra.

Az emberek a sétálóutcán a napi munka elvégzése után ráérősen ballagtak hazafelé, pénztárcájukra tekintettel egyegy olcsóbb boltba betérve shoppingoltak, a bejáratnál jókat beszélgettek, a belvárosban csak egy-két kocsma forgalma tűnt az átlagosnál nagyobbnak.

Két óra volt még a mérkőzésig, az egyik sarkon álldogáló, lilasálba burkolózó fiatalemberek ekkor még hiába várták a fradistákat.

„Nézd csak, az ott zöld pulcsiban van” – mormogta egyikőjük az előttük elhaladó középkorú férfira mutatva, ám gyorsan leszögezte, ő aligha a meccsre siet. Kedd délután Békéscsaba belvárosában valóban nem sok jele volt a Ferencváros vendégjátékának, egy órával később a stadionhoz érve viszont megállapíthattuk, a hangulat itt már pattanásig feszült volt. A legutóbb néhány évvel ezelőtt dugig megtelő kerékpártárolókban most alig lehetett helyet találni a „járgánynak”, a környező utcákat rohamrendőrök tucatjai zárták el.

„Leszünk néhányan!” – tekintett optimistán a közeljövőbe egy zacskó szotyola megvásárlása közben egy csabai szurkoló.

A Ferencváros költségvetésének mindössze öt százalékából gazdálkodó békéscsabaiak eközben kíváncsian lesték, hogy a jegyárus bódéja előtt vajon nőnek-e már a sorok, ám a bevétel miatt már ekkor sem kellett aggódni, a klub a televíziós közvetítésből félmilliós pluszbevételre tett szert, ráadásul állítólag a csapatot működtető önkormányzat a tévés meccsnek köszönhetően próbált némi reklámot csinálni a városnak.

Jöttek is a fradisták szép számmal. Régen volt ennyi néző a Kórház utcában: a rendőrség vezetőit is meglepte, milyen sokan érkeztek a fővárosból. Előzetes információjuk nem volt erről, szervezett utak helyett a legtöbben ugyanis gépkocsival indultak útnak Békéscsabára. A vendégszektor színültig megtelt, ami azt jelentette, hogy a Ferencvárost hétköznap este Budapesttől 200 kilométerre is mintegy ezerötszázan buzdították.

A balhé nem is maradhatott el: a két tábor folyamatosan petárdákkal és görögtüzekkel dobálta egymást, húsz szurkoló a kerítésen átugrálva rontott egymásnak, csattantak a pofonok, a rohamrendőröknek kellett megállítaniuk a magukról megfeledkező fanatikusokat.

A lelátón sokan a két szurkolótábor közti ütközetet figyelték, a kispadnál ezúttal is rövidnadrágban álldogáló Bobby Davisont viszont csupán az érdekelte, hogy a Bőcs hét végi botlását kihasználva csapata tovább növelje előnyét a tabella élén. Az őszi mérkőzésen négy gólt szerző Ferenczi István első helyzetéből a kapuba is talált (a csatár huszadik gólja volt ez).

Látszott, a sérülésektől és eltiltásoktól tizedelt békéscsabaiak a gyors kontrákra alapoznak, nemegyszer hatan-nyolcan tömörültek a saját tizenhatosuk előterébe, ez a taktika viszont veszélyesnek bizonyult a zöldfehérek ellen. A Ferencváros játékosai dinamikusabbak, gyorsabbak voltak, a gólt követően viszont a kombinatív játék erőltetése helyett sokszor felesleges előreívelgetésekkel próbálkoztak.

A szünet 26 perces lett, a rendőrség és a játékoskijárónál álldogáló Vágner László JB-elnök határozatára Fábián Mihály játékvezető úgy döntött, addig nem kezdik el a második félidőt, amíg a hazai B-közép egy szektorral arrébb nem költözik a folyamatos dobálózás miatt. A hangosbemondó legalább húszszor szólította fel a drukkereket a sportszerű szurkolásra, ám ők nem mozdultak, így továbbra is „lőtávolban” maradt egymástól a két tábor.

A játékosok a pályán viszont mintha veszítettek volna lövőkedvükből, helyzet alig adódott a két kapu előtt, jobbára a középpályán zajlott a mérkőzés. Nem tudni, tudatosan-e, de a Ferencváros visszavett a tempóból, a biztonság megőrzésére törekedett, s bár a párharcok zömét a zöld-fehérek nyerték meg, és a vége előtt néhány perccel kapufát is lőttek, úgy látszott, Bobby Davison együttese kedd este csak annyit adott ki magából, ami az egygólos győzelem megszerzéséhez szükséges volt. A lila-fehérek becsülettel küzdöttek, Kiss János cserékkel próbált lendületet adni csapatának, ám a hazaiak erejéből veszélyes ellentámadások vezetésére ekkor sem futotta.

A szurkolók a lefújást követően néhány percig még szidták egymást a távolból, de a nagyobb balhé ekkor már elmaradt.