A döntetlen csalódást okozna

csak a győzelmet fogadhatjuk el. Elismerem, lesz rajtunk nyomás, de ha egy csapat nagy célért küzd, márpedig mi most ki akarunk jutni Dél-Afrikába, az ilyen akadályokat foggalkörömmel, csúszva-mászva, akár egy bepattanó góllal is hozni kell. Mert, ugye, egészen másként futballozhatunk majd Lisszabonban. Ott nem mi vagyunk az esélyesek, ott papíron még talán egy vereség is beleférne, de ilyesmire nem is gondolunk. Épp a napokban beszéltem Danival, portugál csapattársammal, aki elmondta, mit kínlódtak az albánok ellen. Neki is volt egy nagy ziccere, amelyet elrontott. Azt nem mondom, hogy a szavaiból azt vettem ki, már tisztelnek minket, s tartanak tőlünk, de az tény, hogy számolnak velünk, s ez jó, nagyon-nagyon jó!

A kapitány érdeme a rég nem látott egység

Négy kapitánnyal, Lothar Matthäusszal, Várhidi Péterrel, Bozsik Péterrel és most Erwin Koemannal dolgozott. Mi a különbség közöttük?

Nem szeretnék belemenni hosszabb elemezgetésbe. Lothar Matthäus profi szakember, ez egyértelmű. Ami Várhidi Pétert illeti, arról az időszakról elég csak annyit mondanom, hogy olyan futballisták kerültek be a keretbe, akik még az NB I-ben sem szerepeltek. Mintha ajándékba adták volna akkoriban a címeres mezt. És a menedzserek sem tudtak mit kezdeni ezekkel az ifjoncokkal, mert hiába mondták ennél vagy annál a klubnál, hogy tessék, hoztam egy magyar válogatottat, ott csak legyintettek, hiszen nem volt presztízse az egésznek. Mára ez megváltozott, Erwin Koeman a legjobbak közül válogat. Neki nagyon sokat köszönhet a sportág.

Gyakran beszélget önnel?

Olykor szoktunk külön is beszélgetni, de ugyanezt megteszi a többiekkel is. Remek pedagógus, nagyon jó meglátásai vannak, és elsősorban neki köszönhető, hogy ennyire egységesek, összetartóak vagyunk.

Mi a véleménye arról, hogy itthon játszó futballista mindössze kettő található a keretben?

Aligha lehet ezen csodálkozni. Nézzék meg, milyen pályákon, körülmények között futballoznak itthon a fiúk, gyakorlatilag semmi sincs a helyén, az utánpótlás-neveléssel gondok vannak, az infrastruktúra pedig katasztrofális. Egyetlen megoldás, hogy a legtehetségesebbek minél előbb kerüljenek ki külföldre, van előttük példa bőven. Egyébként azt mondom, Magyarországon játszanak jó képességű labdarúgók, csak a közeg lehúzza őket. Állítom, ha egy jó képességű angol futballista egy évig nálunk szerepel, előbb-utóbb elveszti a dinamizmusát, a gyorsaságát, és lanyhul a küzdőszelleme is. Egyszerűen azért, mert a körülmények nem kényszerítik másra.

Mire számít szombaton Tiranában?

Arra, hogy keményen meg kell harcolnunk a sikerért, döntetlen esetén roppant csalódott lennék!