Az angolok érkeztével kemény profizmus uralkodik az Üllői úton. Nincs bratyizás, nincs baráti hátbaveregetés, nincs vezérigazgatóhoz rohangáló sértett labdarúgó. Csak a legfelkészültebb, legjobb formában lévő, az edzéseken maximálisan teljesítő futballisták kerülhetnek a kezdőcsapatba. Noha Lipcsei Péter munkájával teljesen elégedett a szakmai stáb, Bobby Davison egyelőre óvatos a csapatkapitány szerepeltetése kapcsán. De vajon Lipcsei Péter miként éli meg a visszatérés csúszását?
Elfogadom az edző döntését – mondta Lipcsei Péter –, pedig úgy várom már, hogy tétmeccsen játszhassak, mint ifista koromban. Hét hónap nagy idő, kiéheztem a futballra.
Pedig az ember azt gondolná, hogy harminchét évesen már a háta közepére se kívánja a labdát.
Gyötrelmes időszakot tudhatok magam mögött. Kezdve azzal a pillanattal, amikor augusztus 25-én, a Békéscsaba elleni mérkőzésen megsérültem, és átvillant az agyamon: vége a pályafutásomnak. Még napokkal később is depressziós voltam a tudattól, de aztán hála a családnak, a barátoknak, a társaknak, a szurkolóknak, erőre kaptam, s most bebizonyíthatom, hogy harminchét évesen is újra lehet kezdeni a labdarúgást.
Látva a Ferencváros téli felkészülését, azt az iszonyatos munkát, amelyet ön is elvégzett, megfordult-e a fejében, hogy feladja?
Tagadhatatlan, az utóbbi évek legkeményebb felkészülésén vagyok túl. Talán a sérülésemmel is magyarázható, hogy most nagyobb terhelés ért. Sohasem tartoztam a túlsúlyos labdarúgók közé, mégis azt tapasztalom, hogy hét-nyolc kilóval könnyebb vagyok. Persze a verítékcseppek és könnyek között megfordult a fejemben, hogy feladom, de mindig ért egy új impulzus.
Sokan azt hitték, már szombaton, a BKV Előre elleni bajnokin lehetőséget kap. Bobby Davison azonban másképp vélekedik. Azt mondja, szánalomból senkit sem tesz ki az esetleges kudarcnak, neki a százszázalékos állapotban lévő Lipcsei Péter kell. Egyetért vele?
kérnék. Igaz, azt sem szeretném, ha elfelejtene a szakmai stáb, és csendben, észrevétlenül, a kertek alatt visszavonultatnának.