A fenomenális csapat erős hátországa

A pokol szó nem túlzás egyetlen alkalommal sem, amikor a törökországi stadionokban a vendégeket fogadó légkört jellemezni próbáljuk. Különösen igaz akkor, ha a törökök számára kifejezetten nagy a tét. Márpedig a madridi 1–0-s vereséggel igenis nagy, hiszen az első helyezettől hét ponttal lemaradva harmadikok csoportjukban, már a bosnyákok is megelőzik őket. A török fanatikusok szerint az Európa-bajnok a Bernabéuban azért nyert, mert a svájci Massimo Busacca bíró elcsalta a meccset. A félholdas válogatott szövetségi kapitánya, a már sokat megélt Fatih Terim a meccs lefújását követő sajtótájékoztatón igyekezett tompítani eme felvetés élét, ám a nézőtéren üvöltő dervisként viselkedő rajongókat kapitányuk higgadtsága sem hatotta meg, és az interneten keresztül több száz fenyegetést küldtek a svájci játékvezető e-mailjére.

Ráadásul szombaton a Bernabéu-stadionban mindkét ország himnusza alatt „búzott” a két tábor, a meccset közvetítő török televízió riportere a hányinger szóval jellemezte a lelátón uralkodó állapotokat. Hogy szurkolóikhoz hasonlóan a török labdarúgók sem viselkednek angolkisasszonyok módjára, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezték, bizonyítja a 2006-os németországi vb szintén Isztambulban lejátszott pótselejtezője Svájc ellen, amikor a kiesés feletti elkeseredésükben a labdarúgók az ellenfél játékosain álltak bosszút – ököllel!

„A törökök kiváló futballisták, nagyszerűen járatják a labdát, remekül játsszák a pozíciós játékot, de mindenekelőtt igazi harcosok” – mondta Vicente del Bosque, a spanyolok szövetségi kapitánya, akinek közelről is volt alkalma megismerkedni a törökök fanatizmusával a Besiktas edzőjeként. A Galatasaray szentélyében várhatóan most sem köszönti énekszó és dal a spanyol válogatottat, amely ha nyer, még inkább megszilárdítja (már most is hatpontos) előnyét a csoport élén, Törökország pedig minden bizonnyal elveszíti esélyét az automatikus vb-részvétel kivívására.

Az angol Michael Rileyra sem teadélután vár. Nagy lesz a bíró felelőssége, bár a csoportot öt meccsből öt győzelemmel vezető spanyolok nem benne bíznak elsősorban, hanem saját erejükben. Az Európa-bajnoki címvédő ugyanis 30 mérkőzés óta – 2006 novemberében a románoktól kapott ki a csapat – egyszer sem hagyta el vesztesen a pályát. Sőt 2008. június 22. óta mindig győzött! (Akkor az olaszok ellen 0–0 után tizenegyesekkel jutott tovább az Eb negyeddöntőjéből.) Oroszország, Németország, Dánia, Bosznia-Hercegovina, Örményország, Észtország, Belgium, Chile, Anglia és Törökország sem lebecsülendő ellenfél, mégis mindegyik fejet hajtott a selección előtt.

S ami mindenképpen figyelemre méltó: sokan dicsőítették már a spanyolok zseniális támadógépezetét, mégis e csapat méltatásakor is hangsúlyozandó, hogy igazán akkor képes jól támadni, ha kiváló a hátországa. Nos, a júniusi, Európa-bajnoki trófeáig Luis Aragonés, azóta pedig Del Bosque irányításával készülő spanyol armada tíz, sorozatban győztesen megvívott csatájában csupán egyetlen gólt kapott! Wesley Sonck talált be tavaly október 15-én a belga–spanyol vb-selejtező 7. percében Iker Casillas kapujába.

A siker első számú záloga a Real Madrid még mindig csupán 27 éves kapusa, akiről tényleg megmintázhatnák a magabiztosság szobrát, olyan erőt sugároz. Ráadásul a hidegvér pazar reflexszel társul, így számtalan ziccert hárít. Márpedig egy „orrnehéz” csapat számára ez létfontosságú. A védelmet az Eb-n alapból négy különböző klub futballistája – Sergio Ramos (Real Madrid), Carles Puyol (Barcelona), Carlos Marchena (Valencia) és Joan Capdevila (Villarreal) – alkotta. Ám sem ez, sem a kényszerből vagy egyszerűen taktikai okokból meghúzott változtatások sem mentek a hatékonyság kárára. Jöhetett Raúl Albiol, Juanito vagy éppen a Del Bosque által mostanában egekig magasztalt Gerard Piqué (aki szombaton, élete második válogatottbéli fellépésén győztes gólt rúgott), a védelem ugyanolyan sziklaszilárd maradt.

A középpályáról is rendszeresen érkezik a segítség – Marcos Senna vagy éppen Xabi Alonso jóvoltából –, hiszen a védősort ostromló ellenfélnek előbb a szűrőkön is át kell(ene) verekednie magát. Ilyen alapokon állva pedig Xaviék nyugodtan foglalkozhatnak a támadásokkal.