Több mint egyszerű kiütés – megalázás

Hogy az elkeseredett kapkodás vagy valami ösztönös edzői megérzés vezérelte-e Jürgen Klinsmannt, amikor a Barcelona elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntőre az addigi cserekapust nevezte kezdőnek, akkor még nem lehetett tudni (utólag már igen: inkább a kapkodás…), a döntés mindenesetre sokakat meglepett. A Bayern München vezetőedzője a Wolfsburgtól elszenvedett, 5–1-es, megalázó vereség után kirakta az együttesből Michael Rensinget, és a 34 éves Hans-Jörg Buttot állította a kapuba. Az önkéntes mellett egy kényszerű változtatást is végrehajtott a szakvezető, Philipp Lahm ugyanis a meccs napján vádlisérülést szenvedett, a helyére Christian Lell ugrott be.

Aztán az első tizenkét percben bebizonyosodott, sem a kapuscsere, sem Lell bevetése nem jelent leküzdhetetlen akadályt a Barcelona rettegett támadósorának. Thierry Henry kiugrásánál ugyan a Buttot is kicselező csatár labdáját Martín Demichelis még kivágta a gólvonalról, a 9. percben azonban már nem volt menekvés: Samuel Eto’o passza nyomán Lionel Messi mesterien belsőzött a jobb alsó sarokba. Három perccel később jött az újabb hidegzuhany, ezúttal Eto’o továbbította Messi átadását a kapuba. Érdemes megjegyezni: mindkét gól előtt a jobb szélről törte át a Barcelona a védőfalat, vagy úgy is mondhatnánk, a Lahm kiválásával vészesen üresen maradt oldalról…

Nem illik a bajban lévőkön élcelődni, éppen ezért csak nagyon tárgyilagosan annyit jegyeznénk meg, hogy a katalánok könnyed játéka mellett a bajoroké még csak görcsös vagy gyenge sem volt – inkább semmilyen. Mintha csupán hétközi edzésen lett volna a Barcelona, gyakorlatilag akkor jutott el a Bayern kapujáig, amikor akart. A 18. percben például akart, és Messi egy finom csellel el is húzta a labdát Lell mellett, majd elbukott a védő lábában – a játékvezető azonban tévesen kifelé ítélt szabadrúgást, Messinek pedig sárga lapot adott. Ezen a ponton elpattant a húr Josep Guardiolánál, a Barcelona vezetőedzőjénél, aki a következő perceket a bírói stáb szidalmazásával töltötte, mígnem Howard Webb megunta a sértéseket, és a lelátóra száműzte.

Az edző távolléte cseppet sem lohasztotta le a hazai együttest, amely rendületlenül rohamozott, és alakította ki sorra a helyzeteit. Olyan érzése volt a nézőnek, hogy a Barcelona némi erőfeszítéssel tízpercenként rúghatna egy gólt. S kis túlzással meg is tette: a szünetig Messi és Henry egyszer-egyszer még mattolta Buttot (a francia gólja előtt Mark van Bommelnél elszakadt a cérna, és csúnyán arcon könyökölte Messit), így a szünetben már 4–0 volt az állás. 4–0 – és hol volt még a vége!

Itt. Az állás ugyanis a hátralévő időben sem változott, noha a katalánok továbbra is könnyed (és ellenállásba alig-alig ütköző) támadásokkal szórakoztatták közönségüket. A müncheniek számára az európai mélypontnak számító, az eddigi legnagyobb különbségű bukásokat beállító – háromszor 4–0-ra, egyszer-egyszer 5–1-re (hosszabbítás után) és 6–2-re kapott ki a gárda – találkozó súlyos tanulságokkal szolgált, hogy mást ne említsünk, Klinsmann edző talán hamarosan új munkát kereshet.