Aki a szálakat mozgatta

Könnyű lenne most a két gólt szerző Braniszlav Ivanovicsról, a Steven Gerrardot leradírozó Michael Essienről vagy az ezúttal igazi vezérként dolgozó Michael Ballackról zengeni ódákat, hiszen a Chelsea győzelme látszólag az említett (és nem említett) londoni játékosok teljesítményének köszönhető. Mi mégis a nehezebb utat választjuk, és megpróbáljuk a szálakat mozgató menedzser, Guus Hiddink szerdai „mérkőzését” rekonstruálni, feltérképezve azt a stratégiát, amelyen a Liverpool otthonában elért 3–1-es diadal forgatókönyve alapult.

Mert a két – egyébként közel azonos erejű – együttes közötti különbség ezúttal aligha magyarázható a pályán szaladgáló huszonkét labdarúgó jó vagy rossz formájával, az átlagon felüli és az átlag alatti alakításokkal; itt ennél sokkal többről volt szó.

Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk: Hiddink zsenialitásáról. Ha kicsit árnyaltabban: Hiddink felkészültségéről. Ha még kifinomultabban: Hiddink tapasztalatáról.

Az orosz válogatottat és a Chelsea-t is irányító szakember az elődjétől, Luiz Felipe Scolaritól örökölt kerettel véghezvitte, amire a klub az aktuális idényben még egyszer sem volt képes: legyőzte a másik három angol nagycsapat egyikét (korábban a Manchester United, a Liverpool és az Arsenal ellen egy döntetlen és négy vereség volt a mérleg). A kulcs pedig alighanem a fentebb felsorolt tényezők elegye volt.

Zsenialitás?

Ezt aligha lehet elvitatni tőle: amihez eddig edzői pályafutása során hozzáért, szinte mind arannyá (körülményektől függően értsd: ezüstté, bronzzá, negyedik hellyé…) változott. Pedig amilyen intelligens, olyan egyszerű ember Hiddink. „Nem csinál mást, mint jó játékosokat használ arra a feladatra, amiben a legjobbak” – mondta róla Pat Nevin, a Chelsea korábbi játékosa. S a Liverpool elleni taktikában sem volt semmi ördöngösség, hiszen maga a holland jelentette ki utólag: „Ha egy csapat érzi, hogy ellenfele bizonyos pontokon sebezhető, hülye lesz nem kihasználni azokat.”

Felkészültség?

Enélkül rettentő nehéz megtalálni a vetélytárs gyenge pontjait. Hiddinknek azonban, mint oly sokszor korábban, a Liverpool esetében is tökéletesen sikerült a diagnózis. Talán senki sem adott még olyan kristálytiszta képet a „vörösökről”, mint ő a meccs után: „Nem olyan bonyolult kitapintani, miben, illetve kiben rejlik a Liverpool erőssége. A veszélyt elsősorban Torres és Gerrard jelenti, különösen, ha háromszöget alkotnak Kuyttel; rajtuk kívül még a jobbhátvéd Arbeloára érdemes nagyon odafigyelni. Ezeket a futballistákat kellett semlegesíteni, és ezt a feladatot Essien ragyogóan megoldotta.”

Tudta Hiddink azt is, hogy a szögleteknél, oldalsó szabadrúgásoknál a Liverpool játékosai nem embert, hanem területet védenek: „Beszéltünk erről az öltözőben, számítottunk rá, hogy ezt a védekezési módot a magunk javára fordíthatjuk.” Ivanovics mindkét gólját szöglet után fejelte…

Tapasztalat?

Éppen a zöldfülű Ivanovics bevetése jelezte, a jó edzőben az évek során kialakul az a képesség, hogy előre megérzi: mikor, melyik helyzetben ki lehet a nyerőember. A középen és a jobb oldalon is otthonosan mozgó szerb védő 2008 januárja óta a keret tagja, mégis csak 17 fellépésig jutott az első csapatban (bezzeg a tartalékok között szinte már gyökeret eresztett), és sokat elárul eddigi mellőzött szerepéről, hogy a szerdai volt az első gólja a csapatban. A legkevesebb, hogy a 25 éves futballista teljesítményére Hiddink külön is kitért a mérkőzés utáni értékelésében: „Elszánt, egészséges hozzáállású fiú, ami különösen nagy szó, ha azt nézzük, hogy alig-alig szerepel tétmeccsen.”

Vegyük észre ugyanakkor: ha Ivanovics most a rivaldafénybe került, azt jelentős részben hadvezérének köszönheti, aki nem félt bedobni őt a mély vízbe, és még arra is felhívta a figyelmét, a Liverpool védekezését miképp lehet feltörni a szögleteknél. A hátvéd két gólt fejelt, a Chelsea fél lábbal az elődöntőben – kell ennél jobb cégér Hiddink munkájának?