Ramos, Real, remek rekordok

Ahogy azt Bacsó Péter legendás Tanú című filmje óta tudjuk, „a nemzetközi helyzet fokozódik”. Spanyolországban is érvényes lehet ez a tétel, még ha nem is a kontinentális kupaporondra vonatkoztatva. A bajnokság érkezett sorsdöntő szakaszába. A Valencia–Sevilla meccsel elkezdődik a rangadók sorozata, ennek keretében hat forduló alatt megmérkőzik egymással a tabella első öt helyezettje.

A listavezető Barcelonára szombat este nem vár könnyű bemelegítés a szerdai, Sevilla elleni fellépés előtt, ugyanis a Getafe várja Madridban a katalán kirakatcsapatot. A „kis Madrid” nem egy esetben tört már borsot a „blaugrana” orra alá, elég csak a két esztendővel ezelőtti Király-kupa-elődöntőre emlékezni, amikor a bajnokság jelenlegi 14. helyezettje 2–5-ről fordított odahaza, miután 4–0-ra legyőzte a Barcát. Akad közelebbi példa is: tavaly november 23-án Pep Guardiola együttese kilences győzelmi sorozattal várta a La Liga 12. játéknapján a Camp Nouba mostani riválisát, s csupán 1–1-es döntetlent ért el, ráadásul Seydou Keita csak a 71. percben egyenlített.

A Barcelonára a következő hónapban háromnaponta vár nagyon kemény meccs (BL, bajnokság), s ahhoz, hogy megnyugtató előnyből kezdje a rangadókat, nyernie kell a Getafe otthonában. Egyébként a közelgő El clásicóval kapcsolatban támadt némi vihar a Real és a Barcelona között. Az eredeti kiírás szerint a derbire május 3-án kerülne sor, ám a Barca 6-án BL-elődöntőre hivatalos a Chelsea vendégeként. Ezért a katalánok szeretnék egy nappal előrehozni a meccset, amibe elsőre ugyan nem, de utóbb belement a Real Madrid. Ám lehet, hogy ez is kevés lesz a módosításhoz, ugyanis a tévétársaságok erősen vonakodnak.

A Real Madridnál egyébként abban reménykednek, a csapat a Recreativo otthonában folytatja pazar sorozatát: ha nyer Juande Ramos együttese, ezt idegenben sorozatban hetedszer teszi. Márpedig ezzel beállítja a klubcsúcsot, amelyet az 1960–1961-es és az 1990–1991-es szezonban hozott össze a Miguel Munoz, majd később az élő legenda, Alfredo Di Stéfano által vezetett gárda.

Juande Ramos még egy összehasonlításban versenybe száll az 1960–1961-es csapattal: huelvai győzelem esetén beállítaná Miguel Munoz rekordját, akivel 16-ból 15-ször győzött a csapat, s csupán egyszer végzett döntetlenre.