Tovább másolják egymást a nagyok

Szombat este előbb a Barcelona verte meg 1–0-ra mumusát, a Getafét, majd a Real Madrid lemásolta a listavezető teljesítményét, s ugyancsak egy góllal diadalmaskodott Huelvában. A katalánok pazar első félidőt produkáltak, rúghattak volna öt-hat gólt, ám ezt az ihletett állapotban védő Vladimir Sztojkovics megakadályozta. Különösen azt a mozdulatát nehéz a fizika törvényei szerint megmagyarázni, amellyel kiütötte Gérard Piqué jobb sarokba tartó ollózását.

A második 45 percben a Barca nem erőltette meg magát a Coliseum Alfonso Pérez Stadionban, hátsó alakzata azonban biztosan állt a lábán. A sokak által a pokolba kívánt, bokasérüléssel bajlódó Víctor Valdés – Barca-mezben játszott háromszázadik tétmérkőzésén – immár sorozatban hatodik bajnokiján óvta meg kapuját a góltól, bár ez nem feltétlenül az ő érdeme (nem rúgott kapura az ellenfél), sokkal inkább a stabil védelemé, amely a hozzáértők szerint ezúttal állt fel a legjobb összetételben. (Dani Alves, Piqué, Rafa Márquez és Carles Puyol alkotta.)

Valdésre visszatérve, a Zamora-díjra esélyes kapus (az elismerés annak jár, aki a legkevesebb gólt kapja a spanyol élvonalban) 31 meccsen 24-nél jár. Legutóbb az Atlético Madrid győztes gólját szerző Sergio Agüero járt túl az eszén. A kapus 542 perces góltalansági idejével még messze jár a klubrekordtól, Miguel Reina – a Liverpoolban védő Pepe Reina édesapja – tartja az 1972–1973-as idény óta 824 gól nélküli perccel.

Valdésszel ellentétben a Real Madrid és edzője, Juande Ramós nem csupán közelít egy csúcshoz, hanem be is állított egyetegyet: a fővárosiak 1–0-s sikere azt eredményezte, hogy a csapat beállította az 1960–1961-es és az 1990–1991-es Real Madrid hetes idegenbeli nyerősorozatát; a szakvezető pedig az 1960–1961es együttes edzőjének, Miguel Munóznak a csúcsát: 17 forduló alatt tizenhatodszor győzött, s csak egyszer végzett döntetlenre.

Huelvában a Madrid hozta szokásos formáját, nem játszott igazán jól, eleinte inkább a kiesés rémétől fenyegetett hazaiak irányítottak, ám a feketében fellépő fehérek legalább helyzetekig eljutottak. Arjen Robben három gólt is lőhetett volna, ám a ragyogó napot kifogó Asier Riesgo védte a holland lövéseit. Raúl egyszer a kapufát találta el – a felvételek tanúsága szerint inkább lesről, mint nem –, ám az első félidő nem hozott gólt. Nem úgy a második, amely a fővárosiak számára megnyugtató találattal kezdődött – argentin–brazil koprodukcióban.

Fernando Gago pazar passzal indította a bal oldalon a csapatba az utolsó pillanatban Gabriel Heinze helyére benevezett Marcelót, aki nem hagyta magát elnyomni, és a rövid sarokba lőtt.

A Real ezt követően, akárcsak a Barcelona, őrizte előnyét. A csapat legjobbjának a középhátvéd Pepe bizonyult, aki most már sorozatban nyújt kiemelkedő teljesítményt. „Nem hiszem, hogy én volnék a csapat legjobb játékosa, ebben az együttesben rengeteg kiváló futballista játszik. Én minden meccsen igyekszem tenni a dolgomat. De nem ez a fontos, hanem az, hogy ezzel a győzelemmel továbbra is tartjuk a lépést a Barcelonával. Meglátják, nagyon érdekes lesz még a bajnokság vége!” – igyekezett ébren tartani a reményt szurkolóikban a Real portugál védője.