Ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, két esztendővel ezelőtt valósággá vált. A gazdaságilag meggyengülő Ferencvárosból a másfél évtizede a női csapat felettébb sikeres edzőjeként tevékenykedő Németh András Bécsben vállalt munkát az addig ősi ellenfélként számon tartott Hypo Nie-derösterreichnél, s vele tartott két meghatározó játékosa, az átlövő Tóth Tímea és a balszélső Kirsner Erika.
Bejött neki az osztrák nyugalom
Az osztrák együttes tavaly a magyarokkal bekerült a Bajnokok Ligája döntőjébe, ám ott alulmaradt az orosz Zvezda Zvenyigoroddal szemben. Az idén pedig már egy körrel a finálé előtt búcsúzott a bécsi együttes, a Győri Audi-ETO KC jóvoltából.
„Nekem eddig bejött az osztrák nyugalom. Az igazat megvallva a főnökünkön, Gunnar Prokopon kívül én még nem láttam ideges osztrákot. Itt Bécsben csak az edzésekre kell figyelnünk, csak a kézilabdára kell koncentrálnunk. Magyarországon nem egészen így volt” – mondta Kirsner Erika.
A Ferencvárosból Bécsbe kerülő balszélső nem a véletlenre bízza a jövőjét. Készül a kézilabdázás utáni nagybetűs életre.
„Közgazdásznak tanulok. Az utolsó szigorlatomra készülök a Harsányi János Főiskolán, aztán már az államvizsgák következnek. Érdekelnek a gazdasági kérdések, és vonz a politikusi pálya. Pénzügyminiszter talán nem lennék, de gazdasági területen szívesen vállalnék szerepet, akár a kormányban is. Persze ez még a nagyon távoli jövő. Egyelőre az edzések alkotják a fő profilt, és két gyakorlás között megpróbálok tanulni, vagy este, de akkorra már kicsit fáradt vagyok. A férjem ingajáratban közlekedik Kiskunhalas – ott van a vállalkozásunk – Budapest – ott lakunk – és Mödling között. Ez így kicsit bonyolult. Eredetileg csak egy esztendőre terveztem a bécsi légióséletet, de a gazdasági válság a mi vállalkozásunkat is elérte, és Gunnar Prokop tisztességes ajánlatot tett elém. Én meg úgy gondoltam, ezért a pénzért megéri még egy évet ráhúzni” – indokolta Bécsben maradása legfőbb okát Kirsner Erika.
Mindenki őket akarja megverni
Ráadásul ő azok közé tartozik, akiknek a teljesítményével elégedett a főnök, Gunnar Prokop. Ez azért különösen nagy szó, mert az osztrák kézilabda mindenható ura a hét végi, győri Bajnokok Ligája-búcsú után meglehetősen éles kirohanást intézett néhány játékos és az edző ellen.
„Nehéz a főnökömről beszélnem, hiszen van még egy évem a csapatnál. Gunnar Prokop mindig megpróbál minket maximálisan feltüzelni, és hangsúlyozza, hogy már harminchét éve él a kézilabdában, így aztán nem kerüli ki a szakmai kérdéseket sem. Ám biztos vagyok benne, hogy a győri vereségünket követően – ahol tényleg semmit sem valósítottunk meg abból, amit előzetesen elképzeltünk és amire készültünk – leginkább a csalódottság beszélt belőle” – emlékezett főnöke kritikájára a kézilabdázó.
Gunnar Prokop évtizedek óta mindent megtesz azért, hogy az ő csapatában szereplő kézilabdázóknak csak a játékkal kelljen törődniük. Kívülről szemlélve már-már felfoghatatlan misztikum lengi körül a Hypót.
„Kívülről én is úgy gondoltam, hogy a Hypo különleges csapat, ám belülről ezt nem érzem, csupán annyit, hogy akármerre járunk, mindenhol mindenki bennünket akar megverni. A játékrendszer nyilván nem volt más, mint az FTC-nél, hiszen Németh András elképzelései szerint játszottunk és készültünk, csakúgy, mint a Fradiban. Ami teljesen más, az a közönség. Bécsben sohasem éltem át azt a borzongást, amit a Népligetben minden egyes mérkőzés előtt vagy alatt” – hasonlította össze a budapesti és a bécsi miliőt a játékos.
Megtanulta, hogy semmi sincs ok nélkül
Jövőre minden más lesz, hiszen nem lesz ott Németh András, és nem lesz ott Tóth Tímea sem.
„Hát ezt nehéz lesz megszokni. Mi hárman baráti viszonyban vagyunk, mindent megbeszéltünk egymással. Annyi könnyebbségem azért lesz, hogy itt marad a következő edző – aki a hírek szerint Oroszországból érkezik – segítőjeként Kovács Ferenc és a Dunaújvárosból érkező tizennyolc éves, nagyon tehetséges Léránt Vivien. Egyébként a csapatban teljesen normális a viszonyom a társaimmal, a brazil Alexandra Nascimentóval kifejezetten jóban vagyok, úgyhogy azért nem maradok teljesen egyedül – beszélt a várakozásokról Kirsner Erika, aki azt mondja, nem csupán a kézilabdában vált előnyére a légiósélet. – Nagyon érdekes a különböző kultúrák találkozása, hiszen van itt dél-koreai, brazil, szerb, osztrák, magyar. Amit leginkább megtanultam, az az, hogy a játékosok egyike sem adja fel, amit otthonról hozott, a dél-koreai a fegyelmet, a brazil a lazaságot. Emellett én is átértékeltem a dolgaimat. A legnagyobb hiányérzetem eddig az olimpiai érem volt. Nagyon fájt, hogy nem jutottam ki a sydneyi és a pekingi olimpiára. Viszont megtanultam, hogy semmi sincs ok nélkül. Talán éppen ezért lettem Európa-bajnok és világbajnoki ezüstérmes. Még egy évig játszom, remélem, kilábalunk a válságból, aztán már csak a gyerekekre és a családra koncentrálok!”