Egycsapatos a liga

A győri rangadóra (?) érkező maroknyi ferencvárosi szurkolót előbb a kétmaroknyi, állig felfegyverzett rohamrendőr hallgattatta el, aztán a törött kisujjal védő Pálinger Katalin bravúrjaitól halkult el a vendégdrukkerek hangja. Pedig az elején volt oka az FTC-tábornak a hangoskodásra, mert kedvencei 2–1-re vezettek. Ezután azonban a BL-döntő előtt álló ETO kíméletlenül leiskolázta minden várakozást alulmúló ellenfelét.

Hiába fogadkoztak a meccs előtt Elek Gábor játékosai, mert közülük a legjobbakat is sokkolta és bénította Pálinger bravúrsorozata. Ráadásul a Győr támadói sem találkoztak semmiféle ellenállással, és hiába kért időt 7–2-nél Elek Gábor, a ferencvárosiak képtelenek voltak végrehajtani a mester utasításait. A félidő közepén a kilátástalan, egyoldalú küzdelemben összeomlott a Fradi, amelynek a továbbiakban az ezüstéremért és a BL-indulás jogáért a Debrecennel és a Békéscsabával kell csatáznia.

A szünetig átlagban négypercenként kapott gólt a Győr, amely a folytatásban is könnyed edzőmeccsként vehette a közepes iramú és alacsony színvonalú találkozót. A Fradi a második játékrészben már csak ötpercenként talált be a hazaiak kapujába, és Konkoly Csaba a hajrára már nem kockáztatta tovább, hogy Pálinger keze súlyosabban megsérüljön. Ezért az új klubot kereső, legújabban a horvát Kaproncával hírbe hozott Herr Orsolyát küldte a kapuba. A válogatott játékos továbbra sem beszél „kérőiről”, s azt mondta: „Van időm a döntésre, de május közepéig bizonyosan kiválasztom a legjobb ajánlatot”.

A győri lövőgyakorlattal egybekötött tréningmeccsen mind a hazai együttesben, mind az FTC-ben több fiatal tehetség lépett pályára a végjátékban, ám csupán a győriek teljesítménye volt dicsérhető (31–10). A semleges nézők, de még a győri szurkolók is sajnálkozva állapították meg: kár, hogy a magyar női NB I is kezd egycsapatossá válni, miként a szlovén, az osztrák, a horvát vagy a macedón bajnokság.