Henry túl későn állt be

Barcelonában és Madridban eltérően értékelték a lehetőségeket, amelyek a 33. forduló rangadói kapcsán adódtak a két spanyol kirakatklub előtt. A katalánok úgy gondolkodtak, „nyerünk Valenciában, nyerünk Madridban, és bajnokok vagyunk”, a fővárosban pedig úgy vélekedtek, „a Valencia megveri a gránátvörös-kékeket, mi győzünk Sevillában, odahaza megverjük a Barcelonát, így az El clásico után eltűnik a listavezető hatpontos előnye, és azonos helyzetből kezdhetjük a hajrát”.

Nos, az már szombat éjszaka kiderült, amikor Muníz Fernández bíró lefújta a Valencia–Barcelona rangadót, hogy egyik fél előzetes reményei sem teljesülnek. A Turia-parti rangadó ugyanis döntetlennel zárult, ami a meccs összképét tekintve megfelelt a látottaknak. A találkozó egyébként azt is bizonyította, hogy igenis lehet tenni azért, hogy az ebben a szezonban rendkívül látványos játékkal, sorozatban nyerő Barcelona ne tudja a stílusát rákényszeríteni az ellenfélre.

„Tudtuk, hogy csak akkor van esélyünk a Barcelona ellen, ha magas hőfokon izzik, és úgy küzd mindenki, ahogyan csak az erejéből futja. Mindenki megtette a magáét, nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk győzni, hiszen csupán négy percet kellett volna kihúznunk. Ám senki se felejtse el, hogy alighanem a világ jelenleg legjobb formában lévő csapata volt az ellenfelünk” – foglalta össze a mérkőzés tanulságait Rubén Baraja, a Valencia játékosa.

A másik oldalon nyilván más tanulságokat vontak le a találkozóból, és azok is magukban foglalják az igazság egy szeletét.

„Tudtuk, hogy a Valencia életveszélyes csapat, ha teret engedünk neki. Ezért volt fontos, hogy megszereztük a vezetést, ám az első félidő végén elég volt két perc kihagyás, és az ellenfél könyörtelenül kihasználta, hogy kicsúszott a kezünkből az irányítás. Azonban jelzi csapatom erejét, hogy talpra tudtunk állni, és egyenlítettünk. Meglátják, ez a pont nagyon jól jön majd a végelszámolásnál. Senki se higgye, hogy elfáradtunk, olyanok vagyunk, mint egy feldühödött vad, mint egy hatalmas erőt sugárzó harci gépezet” – szította a tüzet Pep Guardiola, a vendégek edzője, aki a szombaton megkezdődő sorozatot az év legfontosabb hetének titulálta. Igaz, ami igaz, kedden már a Chelsea-t fogadja a BL elődöntőjében a Barca, majd szombaton az El clásicóra Madridba utazik.

Valenciában nem tudta szokásos, labdatartáson alapuló összjátékát nyújtani a Barca, Lionel Messi vezető gólja is egy labdaszerzést követő azonnali visszatámadásból született. Igaz, szemet gyönyörködtető Iniesta, Messi kényszerítőzés után. Ám a Valencia egy pillanatra sem adta fel, és a félidő végén – 675 perc után! – megrezdült a Barca hálója a bajnokságban. (Víctor Valdés hihetetlenül rosszul jött ki, a labda Hedwiges Maduro combjáról pattant be – ez volt a holland első gólja a spanyol élvonalban, legutóbb még 2007 decemberében Ajax-mezben volt eredményes a védő.) Két perc múlva mutatós Mata, Pablo Hernández koprodukciót követően utóbbi találatával már fordított is a hazai gárda. Carles Puyol és Dani Alves álmélkodott mindeközben közvetlen közelről.

A hajrában a csereként beálló Thierry Henry használta ki César Sánchez hatalmas bakiját, s egyenlített. A francia csatárt talán a kezdőbe kellett volna állítania Guardiolának, hiszen a legutóbbi négy, Valencia elleni meccsén hétszer talált a kapuba!