Most a Zalakerámia hengerelt

Ha valahol, Zalaegerszegen megvolt az esélye, hogy esetleg a vendégcsapat nyer, és nem az alapszakaszban előrébb végző házigazda – hiszen egyrészt ebben a párharcban volt a legkisebb a helyezésbeli különbség

(a negyedik és az ötödik csapott össze), másrészt az előző mecscsen meggyőző volt a Dombóvár. Konkrétan kiütötte a tolnai gárda a zalait (77–52), kifejezetten könnyűnek tűnt a Planet-Leasing egyenlítése azután, hogy a triplacsatát hozó első találkozót mindössze két ponttal bukta el.

Ehhez képest kedden még három perc sem telt el, és már tíz pont volt a Zalakerámia előnye. Mondhatjuk tehát, hogy jól kezdett a házigazda, amely elöl pontos akciókat vezetett, hátul pedig kifejezetten jól védekezett: a legjobban az jelezte ezt, hogy mennyire rajta voltak Louis Hinnanték az ellenfél átadásain. Sokat el is csíptek közülük, könnyű gólokat dobhattak, és ilyenkor általában gyorsan nő a különbség. Aztán viszonylag hamar visszajött a Dombóvár, de a felzárkózás elakadt két pontnál: nem tudott egyenlíteni a látogató, mert máris indult az újabb hazai roham. Amely tulajdonképpen véget sem ért, így elsöpört minden maradék vendégellenállást. A 14. percben már 14 ponttal vezetett a nagyon jól játszó Zalaegerszeg, amely ha tudott, rohant, ha pedig felállt védelemmel találta magát szemben, okosan és pontosan kosárlabdázva mindig megtalálta a tiszta dobóhelyzeteket.

A második negyed első dombóvári pontjait Jerome LeGrange jegyezte, aki egyből kettő plusz egyes kombinációval próbálta menteni a menthetőt, de csapattársai közül csak Ivory Clark tudott még érdemben hozzátenni a vendégek produkciójához – neki viszont viszonylag jól ment. Régen rossz azonban dombóvári szempontból, ha a szorgos kiegészítőember a legjobb dobó, az meg még rosszabb, ha az eddigi legjobb dobó, az alapszakaszban 20.8 pontot átlagoló Anthony Dill a 16. percben talál be először. Márpedig most ez történt, ami újabb bizonyíték a Zalakerámia remek védekezésére, amely el is döntötte a meccset a harmadik negyed végére – sőt tulajdonképpen már a félidőre, mert már akkor is 19 pontnyira rúgott a hazai előny. Úgy, hogy a hárompontosok nem is igazán mentek az egerszegieknek, igaz, a 20. perc utolsó másodpercében Kámán Tamás csak betalált távolról.

Demoralizálóak az ilyen kosarak…

Szóval, a folytatásnak már nem volt nagy jelentősége, pedig még le kellett játszaniuk egy teljes félidőt a feleknek. A zalaiak ekkor sem lankadtak, amíg legjobbjaik voltak a pályán, tovább növelték a különbséget (a legnagyobb 33 pont volt), és a cseresoruk sem engedte sokkal közelebb a kedvetlen ellenfelet. Jöhettek a fiatalok, kiürültek a cserepadok, a zalaegerszegi közönség pedig ünnepelt. És ünnepelt Hinnant is: a mezőny egyik legjobbja a mérkőzés napján töltötte be a 25-öt.