Tikkasztó meleg van, pedig még csak reggel kilenc óra van. Ekkora hőséget leginkább vízben vagy vízparton lehet elviselni – vagy mégsem?
Válogatott úszóink egy része a balatonfűzfői edzőtáborban öt-hat órát is eltölt a medencében – persze ők nem pancsolnak, nem pihennek. Keményen készülnek a júliusi, római világbajnokságra.
Érdekes látványt nyújt a medence környéke: az egyik oldalon Turi György fújja a sípját, s vezényli az övéit, a másik oldalon Farkas András figyeli a stoppert. Szólnia nemigen kell, hiszen Európa-bajnok tanítványa, Kis Gergő fegyelmezett versenyző – tudja és teszi a dolgát. Zokszó nélkül.
„Gergő délelőtt kilenc kilométert úszik, délután már csak nyolcat – mondja mosolyogva Farkas András. – Mindenki más edzésmódszerrel készül, mi így. Nem is nagyon versenyzünk a világbajnokságig, amelyen Gergő négyszáz és nyolcszáz gyorson, valamint négyszáz vegyesen indul.”
Gergő mellett egy másik Gergő úszik: Gyurta Gergő éppen bátyja, Dániel oldalán tempózik – a testvérek munkáját Széles Sándor felügyeli. Az edzés végén a mester széles mozdulatokkal magyaráz az olimpiai ezüstérmesnek, aki egy ideig hallgatja trénerét, aztán ő is kifejti véleményét.
„Nem történt semmi különös, Sanyi bácsival mindig megbeszéljük az edzésen történteket. Ez most is így volt – árulja el Gyurta Dániel. – Kiválóan érzem magam, számomra ez is azt mutatja, hogy jó úton haladunk a cél, a nagy cél felé. A kétszáz mell mezőnye ismét sűrűsödött, hiszen egyre többen úsznak kettő tízen belül, de nem hiszem, hogy nekem ezzel kellene foglalkoznom. A római világbajnokságon lehetőségem adódik arra, hogy megszerezzem a legfényesebb érmet. Ez az, amire koncentrálnom kell!”
A túloldalon közben harsan a síp. Turi György buzdítja versenyzőit, köztük Cseh Lászlót. A háromszoros olimpiai ezüstérmes úszó figyeli mesterét, nem ellenkezik, edzője kifejezetten elégedett is legeredményesebb tanítványával.
„Sokat úszunk, sokat dolgozunk, de ez most a munka ideje” – mondja a rá jellemző tömörséggel Cseh az edzés végén. Beszélni nincs is túl sok ideje – a tréning utáni mérlegre állás és a pulzusmérés nem maradhat el – , és persze ereje sem. A délelőtti edzés után irány az étterem, majd a szállodai szoba.
„Aludni muszáj, nem bírnánk a terhelést, ha nem pihenhetnénk a két edzés között” – teszi hozzá a halászteleki úszó, s már szedelőzködik is. Közben még hárman a medencében túlóráznak – a plusz kétezer métert nemigen akaródzik elkezdenie a három úszónak.
„Jól dolgoznak a srácok, de ezt a délelőttöt hárman kicsit később zárhatják. Kissé elégedetlen voltam velük, ezért a ráadás – magyarázza Turi György. – A monoton edzések mellett azért vannak más programjaink is, szombaton például horgászni voltunk együtt. Kiváló hangulatban, jó levegőn, így talán az elkövetkező napokban könnyebben mennek majd az edzések.”
Dél van – a medence is kiürül. Dél van, és még melegebb, mint három órája. Kis Gergőnek a kemény munka után is van ereje szaladni.
„Minél hamarabb ebédelek, annál hamarabb aludhatok – búcsúzik az ajkai sportoló. – Engem aztán nemigen látnak a két edzés között. Az az alvás időszaka.”
Ahogy ezek a hetek meg a kemény és eredményes felkészülésé. Csak azután jöhetnek az ünneplés pillanatai.