Életük mérkőzésére készülnek a bilbaóiak

Mindig különös íze van annak, ha egy katalán és egy baszk csapat küzd meg a pályán azért a trófeáért, amelyet János Károly spanyol király ad át a győztes csapat kapitányának a finálé lefújása után. Ráadásul Bilbaóban rendkívül büszkék arra, hogy az együttesben csupa baszk származású labdarúgó játszik, Katalóniában pedig a Barcelona a katalán hazafiság első számú szimbóluma. A két finalistának azonban nem politikai elszámolnivalója van egymással.

A kupa 1902 óta íródó történelmében a két rivális szerda este hatodik alkalommal feszül egymásnak, s amint arról keretes írásunkban olvashatnak, eddig kiegyenlített a küzdelem, a Barcelona háromszor, a Bilbao kétszer kerekedett a másik fölé. Bilbaóban vitatják a statisztikai mutatókat, ugyanis a baszkok úgy számolnak, hogy ugyanúgy 24-szer hódították el a trófeát, mint a Barcelona, ráadásul az egymás elleni összevetésben is egálra állnak, hiszen a Király-kupa első esztendejében, 1902-ben a fináléban a Club Vízcaya 2–1-re nyert a jelenlegi rivális ellen, és a győztes klubot a helyiek az Athletic Bilbao jogelődjének tekintik. Nem így a Spanyol Labdarúgó-szövetség, amely önálló klubnak tartja a Vízcayát – ezért a Barca pillanatnyilag vezet az összevetésben.

Az idénybeli forma alapján hiába tűnik esélyesebbnek a Barcelona – amely a bajnokságban idegenben 1–0-ra, otthon 2–0-ra megverte Joaquin Caparros legénységét –, egyetlen mérkőzésen bármi megtörténhet. Ráadásul a piros-fehérek sincsenek rossz formában, legutóbbi négy meccsükön nem kaptak ki, a Betis ellen úgy nyertek a múlt szombaton 1–0-ra, hogy a kupadöntőre tekintettel Caparros a második sorát szerepeltette. A hármas sikerre törő – Bajnokok Ligája, bajnokság, Király-kupa – Barcelonának vasárnap egy Llorente (Joseba) tört borsot az orra alá, a Villarreal csatára a 92. percben egyenlített a Camp Nouban, s emiatt nem ünnepelhette meg bajnoki címét Pep Guardiola gárdája.

Most is egy Llorentére, ezúttal Joseba névrokonára, Fernandóra kell a legjobban ügyelniük a gránátvörös-kékeknek. Az Európa-bajnok válogatott keretébe is meghívott, az angolok elleni felkészülési mérkőzésen gólt is szerző,195 centiméter magas, 24 éves támadó felépült combsérüléséből, s eddig négyszer talált be a kupasorozatban.

„Huszonöt éve nyert legutóbb jelentős trófeát az Athletic, én akkor még nem is éltem. A mi csapatunk erőssége a közösségben, az egységben rejlik. Ráadásul egy meccsen bármi megtörténhet, és Barcelonában biztosan tudják, hogy életünk meccsére készülünk” – számolt be a bilbaói várakozásokról Fernando Llorente. Hogy mennyire igaza van, jelzi, a vasárnap óta Valenciában tréningező Athletic utolsó edzését húszezer(!) bilbaói fanatikus nézte végig. Ennyien a fináléban biztosan nem lesznek, mert az ötvenezres Mestallába mind a két klub tizenhétezer jegyet kapott. Caparros munkáját megkönnyíti, hogy minden játékosa egészséges, a bokaficamából felgyógyuló David Lópezt azonban elővigyázatosságból a kispadra ülteti.

Ezzel szemben a barcelonai klubelnök, Joan Laporta ugyan azt mondta, „úgy jobban meg lehet őrizni a harci tüzet a kupadöntőre, hogy még nem értünk révbe a bajnokságban”, de nem tudni, mennyire viselte meg az ünneplésre készülő katalánokat a Joseba Llorente gólja miatti „halasztás”. Az biztos azonban, hogy a Villarreal elleni mérkőzés mély nyomokat hagyott Barcelonában, hiszen a hosszabb ideje sérült Gabriel Milito, Rafael Márquez, Thierry Henry trióhoz csatlakozott az izomszakadást szenvedő Andrés Iniesta, s ugyancsak a lelátóról szurkolhat társainak a hétvégén kiállított Éric Abidal. S ha hinni lehet az előzetes híreknek, Víctor Valdés és Carles Puyol sem kezd.

Tényleg bármi megtörténhet.