Az egyik csapat harmadik győzelméig tartó férfibajnoki fináléban 1–0-ra vezet a címvédő Veszprém a trónkövetelő Szeged ellen, amely a folytatásban kedden fogadja vetélytársát. Az első csatát érdekes körülmények között rendezték meg a Veszprém Arénában, amelyben a találkozó előtt két órával még a dán Viborg pezsgőfürdőzött, ünnepelve a Győri Audi elleni diadalát a női Bajnokok Ligája-döntőben. A magyar szempontból lehangoló, hideg zuhanynak is beillő vereséget aztán forró hangulatú, nagy iramú, férfias meccs követte, amelyet hatvan percig uralt az MKB Veszprém.
A férfirangadó egyik nagy kérdése az volt, mennyire tudják segíteni együttesüket a kapusok. A szegedieknél két rutinos válogatott, Puljezevics Nenad és Dragan Marjanac váltakozó sikerrel dirigálta a védőfalat, a hazai csapatban pedig a fiatal, igaz, a válogatott keretbe már meghívott Liszkai Szilveszterre várt nagy feladat.
Liszkai pedig fényesen bizonyított.
Nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Tatabányáról visszahívott kapus (februárban tért vissza a kölcsönadott játékos, amikor a Cozma-gyilkosságnál súlyosan megsérült a vesén szúrt Ivan Pesic, a veszprémiek addigi második kapusa). Remekül (19 védés) helyettesítette a világ legjobbjai közé tartozó Dejan Pericset, akinek elszakadt bicepszizmát meg kellett műteni.
„Boldogan láttam, hogy Liszkai Szilveszter nem illetődött meg a nagy feladattól, sőt tűzbe hozta őt a rangadó – mondta a találkozót értékelve Dejan Perics. – Nem túlzok, ha azt mondom, a még csak 22 éves játékos a magyar kézilabda kiemelkedő tehetsége, nagy reménysége. Minden adottsága adva van ahhoz, hogy remek kapus váljon belőle, a képességeit pedig a lehető legjobb helyen, az MKB Veszprémben fejlesztheti, hiszen Mocsai Lajos keze alatt csiszolódhat. A Szeged elleni felkészülését én is segítettem, és mondhatom, öröm volt együtt dolgozni a szorgalmas, szerény, elképesztően tehetséges, intelligens fiúval.”
Perics szavait nem hallotta Liszkai, aki talán el is pirult volna a sok dicsérő jelző hallatán. Amikor a mérkőzésről faggattuk, és saját teljesítményének értékelésére kértük, gyorsan kiderült, hogy igaza volt Pericsnek, a remekül védő Liszkai tényleg szerény.
„Talán a nézőtérről úgy tetszett, hogy könnyű győzelmet arattunk, ám a kapuból másként láttam – mondta. – Nagyon fegyelmezetten, rengeteget ütközve, sok lábmunkával kellett védekeznünk a jól felkészített szegediek ellen. A védőfalunk szenzációs volt, s megkönnyítette a dolgomat. Perics pedig szinte a tanárom volt a felkészülés során, valamint meccs közben is sok hasznos tanácsot adott az oldalvonal mellől. Ezeket igyekeztem megfogadni, s örültem, amikor láttam, elégedett velem.”
Az orvosok szerint Perics ebben az évadban már nem állhat kapuba, ezért a döntő folytatásában újra Liszkain lesz a világ szeme.