Befejezné a Veszprém

A sportághoz értők, azt szeretők körében sokszor elhangzott az utóbbi napokban, hogy az MKB Veszprém vasárnap „simán behúzza” a harmadik meccset, s ezzel megvédi hazai elsőségét, sőt pontot sem veszítve lesz bajnok (immár 17. aranyérmét ünnepelheti a Veszprém, amely ebben az idényben az MK-döntőt már megnyerte a Szeged ellen). Ehhez persze lesz néhány szava – és gólja – a bőrét drágán sem szívesen adó Pick-Szegednek, amely nem szeretné, ha ezzel a találkozóval lezárulna a 2008–2009-es bajnoki idény aranycsatája.

Hogy miként alakul a két legerősebb magyar férficsapat párharca, abban főszerepe lehet Liszkai Szilveszternek, a veszprémiek fiatal kapusának, aki a döntő eddigi két találkozóján sokat tett együttese diadaláért.

„Vegyes érzelmekkel vártam a bajnoki döntőt, amely még távolról sincs lefutva, hiába vezetünk kettő nullára – mondta a Dejan Perics sérülése miatt Tatabányáról visszahívott válogatott kapus. – Azért voltam kissé bizonytalan lelkileg, mert egyfelől nagyon örültem a fináléba kerülésünknek, másrészt viszont rettentően sajnáltam Dejan Pericset, aki április végén a Dunaferr elleni találkozón, az alapszakasz utolsó meccsén szenvedett izomszakadást a felkarjában. Így az elődöntőben már én védtem.”

Közben megműtötték Perics bicepszét, és a világklasszis szerb játékos egy-két nap múlva már tanácsaival segítette az MKB Veszprém csapatát, s persze főleg Liszkai felkészülését.

„Csodálatos kapus és csodálatos ember, akivel öröm együtt dolgozni, mert mindent meg lehet vele beszélni – folytatta Liszkai. – Szakmai kérdésekkel ugyanúgy fordulhatok hozzá, mint az esetleges privát gondjaimmal, hiszen szinte apai gondoskodással foglalkozik velem. Boldog lennék, ha a barátjának tartana.”

A kívülálló a Veszprém utóbbi meccsein csak annyit látott, hogy Liszkai gyakran kinéz a kispad melletti székre, vagy a lelátó legalsó sorára, ahol Perics ül, s ahonnan „távvezérli” őt. Egy-egy kéz- vagy lábmozdulattal, bólintással vagy fejcsóválással jelezte Liszkainak, mi a teendő, aztán amikor tanítványa majdnem olyan bravúrosan hárított egy-egy ziccert vagy hetest, mint ő maga, együtt örült vele. Felugrott a helyéről, s ököllel a levegőbe csapott. Liszkai meg szerényen kimosolygott rá, s védett tovább. Veszprémben és a Szeged csarnokában egyaránt remekül.

„A döntő első meccse volt a legfontosabb, mindenképpen meg kellett nyernünk – vélekedett Liszkai. – Véletlenül sem akartunk úgy járni, mint két évvel ezelőtt, amikor Veszprémben nyert a Szeged, s ezt a lépéselőnyét megtartva bajnok lett. A második találkozónkon, kedden Szegeden felszabadultan léphettünk pályára, s ez érződött a játékunkon. Nem voltunk igazán jók, de hatalmasat küzdöttünk, s a hajrában eggyel nyertünk. A héten azzal voltunk elfoglalva, hogy javítottuk a hibáinkat, amelyeket főleg támadásban követtünk el.”

Az MKB Veszprém védekezéséről külön is kell szólni, mert ez vasárnap is sorsdöntő lehet. Liszkai Szilveszter szerint ez a gárda erőssége, sikereinek alapja.

„A világ egyik leghatékonyabb, legerőszakosabb, legmagasabb védőfala áll előttem, és segít a védésben – dicsérte társait a kapus. – Az együttműködésünk csiszolása nagyon fontos volt az edzéseken, mert erre építhettünk a meccseken. Bízom a társaimban, és remek érzés, hogy ők is bíznak bennem.”

A vasárnapi találkozó esélyeiről csak egy-két szót lehetett kicsikarni a kapusból. Szerinte ötezer néző előtt nem veszíthet az MKB Veszprém, ha végig jól összpontosít.

„Én újabb esélyt kapok, hogy bizonyítsam rátermettségemet, s ezzel szeretnék élni. Most a bajnoki siker a legfontosabb, de az esetleges újabb válogatottság szempontjából is fontos, hogy a lehető legjobban védjek. Ha behív a kapitány, a legjobbak között is nagyon szeretnék jól védeni és megragadni” – reménykedett Liszkai.