Immár tizenöt esztendeje an nak, hogy a Vác csapata a teljes mezőnyt maga mögé utasította, és Csank János irányításával aranyérmet szerzett az NB I-ben. Hogy mekkora siker volt ez a kisváros életében, alighanem jól mutatja: a váci labdarúgók évek óta az NB II Keleti csoportjában szerepelnek…
Csütörtökön 17 órakor az 1994-ben aranyérmet szerző futballisták ismét szerelést öltenek, és megmérkőznek a Vác jelenlegi együttesével. A háttérmunka nagy részét a klub elnöke, Ofella Zoltán és a bajnokcsapat technikai igazgatója, László Attila vállalta magára, nekik éppúgy jár a szurkolók köszönete, mint az aranyérmet kiharcoló játékosoknak és a szakmai stáb tagjainak.
„Hétszázhetvenhét mérkőzésen ültem a váci kispadon, kétszázhetven NB I-es találkozón – idézte a múltat László Attila, aki szövetségi képviselőként kezdte a sportvezetői pályáját, és a válogatott technikai igazgatójaként fejezte be. – Huszonöt évet töltöttem el a Vácnál, és kétségtelen, hogy pályafutásom csúcsa a tizenöt esztendővel ezelőtt nyert aranyérem. Kevesen tudják, a sikeredző, Csank János miként került az együtteshez. Amikor Palicskó Tibor ezerkilencszáznyolcvannyolcban csak egy esztendőt vállalt az együttes élén, sokat gondolkoztam, ki kövesse őt a kispadon. Csank Jánost egyfelől a békéscsabai intéző ajánlotta, de természetesen én is felfigyeltem rá, hiszen a csabaiakkal abban az időszakban Magyar Kupát nyert. A második találkozónkon már megegyeztünk, majd a megállapodást Egerben véglegesítettük. Első közös esztendőnkben a csapat nem szerepelt túl jól, és a klub vezetőiben felvetődött: meneszteni kellene a szakembert. A labdarúgókkal együtt kiálltam Csank János mellett, és hogy jól tettem, arra bizonyíték a két bajnoki ezüstérem, a három Magyar Kupa-finálé, no és a bajnoki cím.”