Hétköznapi lett a siker

Nagyon nehéz volt az év?Nagyon nehéz volt az év?

Talán a legnehezebb – felelte Szima Gábor, a négyszeres bajnok DVSC-TEVA elnöke. – A csapatot az előző három bajnoki cím idején több rutinos, válogatottat megjáró játékos alkotta, az idén viszont sok tapasztalatlan fiatal jutott fontos szerephez. Bíró Péter, Szűcs István, Nagy Zoltán, Fodor Marcell, Varga József, Rezes László, Szilágyi Péter és Vinicius még a másodosztályú együttesben kezdte el a bajnokságot, és ők az év során kaptak egyre több lehetőséget. Márpedig egy átalakuló, sőt folyamatosan alakuló csapattal nagyon nehéz bajnokságot nyerni.

Ezért tűnt az utóbbi hetekben, hónapokban sokkal feszültebbnek és idegesebbnek a megszokottnál?

Minden bizonnyal ezért. Pedig előfordult már az is, hogy csak az utolsó fordulóban dőlt el a bajnoki cím sorsa, ám most sokkal nagyobb volt bennem a drukk.

A fiatal játékosok pénzéhez nem nyúltak

Ez azért is meglepő kissé, mert valójában egyetlen vetélytársra kellett figyelni, holott a bajnoki rajtnál legalább féltucatnyi csapat jelentette be igényét az aranyéremre, és a csata így látszólag könnyebbé vált.

Mi az MTK-t vártuk az Újpest mellett a legnagyobb ellenfélnek, de a kék-fehérek valamiért nagyon gyengén szerepeltek, és több mint húsz pontot vertünk rájuk. Ugyanakkor akadt olyan szakasza a bajnokságnak, amikor nem mi voltunk lépéselőnyben, és ez már önmagában elegendő ok lehetett az izgalomra.

A gazdasági válság mennyire növelte a feszültséget?

Amikor tavaly év végén mi is érezni kezdtük a válság hatásait, a klub azonnal lépett. Leültünk tárgyalni a játékosokkal a jövedelmek csökkentéséről, mivel láttuk, hogy előbb vagy utóbb a bevételeink is jelentősen csökkennek, és ez be is következett. A játékosok egyébként partnerek voltak, megértették a gondokat.

Milyen nagyságrendű csökkentésekről volt szó?

Eltérőekről. Vannak olyan fiataljaink, akiknek a fizetése százezer forint, az ő pénzükhöz természetesen nem nyúltunk. Egyesek viszont sztárgázsit vehettek fel, ám már nem tudtak annyit tenni a csapatért, mint korábban, az ő esetükben a módosított szerződés jóval kisebb összegről szól.

Említette a bevételek csökkenését: ön szerint csak a válság miatt mentek ki ebben a bajnokságban kevesebben a csapat meccseire, vagy ennek más az oka?

Alighanem közrejátszott a válság is, de azt is látnunk kell, hogy már az előző bajnoki évben is csökkent a nézőszám, tehát nem foghatunk mindent a gazdasági gondokra. Úgy látom, megcsappant az érdeklődés a városban a futball iránt, az emberek megszokták a sikereket, már nem jelent számukra újdonságot a jó szereplés. A bajnoki aranyérem vagy a kupagyőzelem már nem vált ki bennük olyan eufóriát, mint ahogyan az történt az első vagy a második bajnoki cím elnyerésekor, és ez érthető. Szurkolóink már nemzetközi sikerekre vágynak, annak a lehetősége minden bizonnyal ismét felkorbácsolná a futball-lázat Debrecenben.

Helyben vagyunk. Öt év alatt négy bajnoki aranyat és egy kupagyőzelmet söpörtek be, de mi lehet innen a továbblépés? Hatodik vagy hetedik arany?

Az újabb bajnoki sikerek megint csak Debrecen dicsőségére válnának, és úgy gondolom, azokat is meg kell becsülni. Egy olyan sorozatban, amelyben sok nagy város csapata, köztük fővárosiak is szeretnének az élen végezni, nem kis tett megszerezni az első helyet. Innen viszont előrébb jutni, azaz a nemzetközi szinten is kiválót alkotni a magyar klubok költségvetésével roppant nehéz. Néhány éve utánanéztem, és kiderült, hogy Európa éppen aktuális ötvenkét bajnokcsapata között a költségvetés összegét tekintve az utolsó háromba tartoztunk, és ez a helyzet azóta sem változhatott. Márpedig a pénz nagy úr, és a labdarúgásban szinte mindent meghatároz. Ha egy klubnak sok pénze van, van remek infrastruktúrája, nem mennek el a legjobb játékosai, mi több, sok kiváló futballistát igazolhat, magasan jegyzett külföldi szakembereket szerződtethet, a szakma tudorai készíthetik fel a csapatát, de ettől mi nagyon messze vagyunk az évi öt-hatszáz millió forintos költségvetésünkkel.

Az új BL-szisztémával nőttek a Loki esélyei is

Mennyi kellene ahhoz, hogy a Debrecen valós esélyekkel vághasson neki a BL-selejtezőknek?

Számításaim szerint két-három milliárd forintra lenne szüksége egy magyar csapatnak ahhoz, hogy reális célként fogalmazhassa meg a részvételt a BL csoportkörében. Persze a futballban is születhetnek meglepetések, egy szerencsés sorsolás, néhány kiugró teljesítmény akár csodát is tehet, de erre jelentős terveket építeni nemigen lehet. A Bajnokok Ligájának új szisztémája valamennyivel növeli az esélyeinket, de látnunk kell, hogy így is olyan országok bajnokain keresztül vezetne az út az áhított csoportig, amelyek erősebbek a miénknél.

Itthon egyre több helyen alakulnak futball-akadémiák. Debrecen miért kivétel?

Nem hiszem, hogy kivételek lennénk. A klub tizenöt esztendeje egy gimnáziummal és egy szakközépiskolával ápol kiváló kapcsolatot, a mi labdarúgóink náluk tanulnak, és a városi sportkollégiumban laknak. Nem nevezzük magunkat akadémiának, de nem is az elnevezés, hanem a tartalom a lényeg, az pedig alig különbözik attól, amit mondjuk Felcsúton, Szombathelyen vagy Agárdon láthatunk. Arról pedig már beszéltünk, hogy az utánpótlásunkból olyan fiatal játékosok kerültek ki, akik az aranyéremért harcoló csapatban is kiválóan megállták a helyüket, mi több, jelentős szerepük van abban, hogy sikerült visszahódítanunk a bajnoki címet.

És a gyerekek megfelelő körülmények között fejlődhetnek? Ha jól tudom, az infrastuktúra régóta Achilles-sarka a debreceni labdarúgásnak.

Ez sajnos így van. Ha a létesítményeket nézzük, az élvonal csapatai között nem vagyunk benne az első tízben, és ezen feltétlenül változtatnunk kell. Muszáj növelni a füves pályák számát, és egyáltalán: égető szükség lenne egy utánpótláscentrumra, de mint már említettem, mindez elsősorban pénz kérdése.

A jövőben olcsóbb lesz a meccsjegy

Maradjunk is a pénzügyeknél: igaz, hogy jelentős jegyárcsökkentést tervez?

Igen. Látnunk kell, hogy az embereknek egyre kevesebb a pénzük, a középosztály is takarékosságra kényszerül, és ha egy sporteseményre a belépő ezernégyszáz-ezerhatszáz forintba kerül, ez egy család számára igen nagy megterhelést jelentő kiadás. Ebben az esetben sokan inkább nem jönnek ki a stadionba, ezért a klub úgy döntött, hogy a következő bajnokságban számottevő mértékben csökkenti a bérletek és a jegyek árát.

Időnként nem teszi fel magának a kérdést, hogy ha a nemzetközi kiugrásra nincs igazán esély, az érdeklődés, ennek következtében a nézőszám csökken, a gazdasági válság is nehezíti a helyzetet, érdemes erre még időt és pénzt áldoznia?

Sokszor elmondtam már, hogy mindenkinek van hobbija, a sors pedig úgy hozta, hogy ez nekem a labdarúgás. Igaz, költséges hobbi, de ez van. Mások horgásznak, kártyáznak, kertészkednek vagy bélyeget gyűjtenek, én pedig ezt csinálom, és a hobbijától mindenki nagyon nehezen tudna elszakadni.

Ezek szerint folytatja, és előre az ötödik bajnoki aranyért?

Így van.