Mélyről a magasba

Hogyhogy hűtlen lett a leghűségesebb városhoz? Tényleg, játszott már valaha máshol, mint soproni csapatban?Hogyhogy hűtlen lett a leghűségesebb városhoz? Tényleg, játszott már valaha máshol, mint soproni csapatban?

Még nem, ez az első klubváltásom. Ott kezdődött az egész, hogy az idei All Star-gálán a paksiak jelenlegi trénere, Dzunics Braniszlav volt az egyik edző. Amikor Tvordy Gáborral, a menedzseremmel, akit nyugodtan nevezhetek a barátomnak is, a jövőmről beszéltünk, azt mondtam: ha Báne megkeresne, hozzá szívesen mennék bármikor, máshová viszont nem. Szóval az volt a mérvadó az ASE hívásakor, hogy ő az edző. Hozzá kell tennem, csak a saját érdekeimet néztem most ezzel a változtatással, de szeretném, ha leírná, hogy köszönettel tartozom Bokor Ákosnak, a Soproni sÖrdögök ügyvezetőjének csakúgy, mint az edzőjének és az ottani társaimnak.

Ez a döntés arra vall, hogy megnőtt az étvágya, és nagyobb céljai vannak a kosárlabdázással...

Abszolút! Volt egy fél év, amikor abbahagytam különböző problémák miatt, akkor nem voltam motivált, pedig már hétesztendős korom óta kosarazom. De ez az év újra beindított, jó volt a csapat, és játszhattam is... Úgy látszik, ez a kis lendület kellett ahhoz, hogy jó játékos legyek.

Tényleg azért hagyta abba nemrégiben a kosárlabdát, mert megcsömörlött tőle?

Nem csak azért... Aki sportolt valaha, az tudja, milyen lélekromboló, ha az ember folyamatosan edz, próbál megfelelni mindenkinek, és mégis csak ül a meccseken a kispadon végestelen végig, majd hiába játszik a posztján a rangsorban előtte lévő rosszul, továbbra is... Bántott, hogy nem bíznak bennem, és ha mondhatom így, besokalltam.

Azt is pletykálták, hogy nem folytatott sportszerű életmódot, sőt kábítószerekhez nyúlt. Igaz ez?

Igen, ez is benne volt.

Hűha! És hogyan tudott ebből a gödörből kilábalni?

Azért ezt a dolgot nem úgy kell elképzelni, hogy én most „húbelemindent”, hanem hogy próbáltam megtalálni a helyem a világban: nem lettem függő, vagy ilyesmi, mindennek a motiváció hiánya volt az alapja. Aztán – már meg nem mondom, milyen honlapon – egy ismeretlen szurkoló írt rólam, hogy milyen életet élek, s ezen úgy felidegesítettem magam, hogy egyszerűen meg akartam mutatni: jó kosárlabdázó vagyok – és már nem csak magamnak. Most már nagyon sokat dolgozom, de az idén is voltak problémáim, ezúttal a külső dobásaimmal. Pedig régen abban voltam a legjobb, de aztán „elment” a kondizástól.

És hogyhogy csak huszonöt évesen jött el az igazi áttörés, miközben már régebben is nagy tehetségnek tartotta a szakma?

Amit fiatalként még igazolt is, felnőttként azonban mostanáig nem nagyon...

Azt azért hozzá kell tenni, hogy az utánpótlás-bajnokság teljesen más, mint a felnőtt: míg az előbbiben úgy vannak vele, hogy tudják, soproni vagy, itt vagy régóta, hát csináld, amit tudsz, addig utóbbiban ott van előtted három-négy légiós... Nekem olyan edző kell, aki felméri, mi az, amiben jó vagyok, és erre használ. Most abban bízom, Bánéval ilyen lesz a közös munka, mert nagyon fontos, hogy ő akarta, hogy ott kosarazzak – azért ez teljesen más, mint úgy pályára lépni, hogy ha lenne még egy légiós, nem te játszanál... Talán kicsit későn érő típus vagyok, vagy mondhatjuk, hogy eddig vakon éltem az életem.

Melyik az igazi posztja, a hármas vagy a négyes? Az alkatát figyelembe véve én mindenképp az előzőre szavaznék, éppen ezért lepett meg, hogy a legutóbbi idényben tudott nagyobbat villantani, amikor beljebb, a gyűrűhöz közelebb kellett játszania.

Gyerekkorom óta az öszszes poszton megfordultam, bár ötös centert már nem tudnék játszani ezzel a testsúllyal. Próbálom csiszolgatni magam mind a két, ön által említett posztra, de nekem mindegy, melyiken szerepelek, csak az a lényeg, hogy pályán legyek, ott feltalálom magam. Viszont kellenek még pluszkilók, mert még most is csak kilencvenhat vagyok. Szedek táplálékkiegészítőt, normálisan étkezem... Sokáig ezzel is baj volt. Meg úgy általában a magánéletemmel: tizenhat évesen például elköltöztem otthonról, és egy ideig egyedül éltem.

Tehát akkor a lehetőség a legfontosabb: nem fél attól, hogy abból kevés jut majd a bajnoknál?

Biztos, hogy kevesebbet játszom, mert ugye Sopronban kezdő voltam, Pakson pedig ez sem biztos. Az viszont teljesen, hogy Dzunicsnál garantált a fejlődésem. És nem félek: tudom, hogy előnyömre változom.