Ha egy üzlet beindul

Sarki Fűszeres?Sarki Fűszeres?

Az a neve. Tetszik?

Ízléses bolt. Látom, gondol a vízilabda utáni életre.

Szerencsém van, a barátaim viszik helyettem az üzletet, nincs semmi gondom vele.

Akkor a római világbajnokság idejére sem kell bezárni.

Nem bizony. Hálás is vagyok nekik érte.

Szokott velük a vízilabdáról beszélni?

Megkerülhetetlen téma.

Olimpiákról, világbajnokságokról?

Helyben vagyunk…

Őszintén hitte, ott lesz az athéni csapatban

Nem sebeket szaggatni érkeztem, de…

…egyetlen percig sem kell mentegetőznie, pályafutásomba beleivódott történetek ezek, még szép, hogy szóba hozza.

Mindazonáltal unja, igaz?

Hogy őszinte legyek, attól függ, kivel beszélek róla. Most, hogy itt ülünk egymással szemben, egy cseppet sem zavar, hogy napirendre kerülnek.

Idefele jövet azon elmélkedtem, te jó ég, Marci lassan huszonnyolc éves, és a 2004-es világligán kívül semmit sem nyert a válogatottal, miközben tíz évvel ezelőtt fogadni mertem volna, hogy ő lesz az egyik legnagyobb sztár.

A jelek szerint veszített volna.

Miért alakult így? A tehetségek tehetségének tartották.

Az utánpótlást és a felnőtt- éveket külön kell választani. Ha csak azt vesszük, hogy a tizenkét évvel ezelőtti ifi Európa-bajnok csapatból milyen kevesen lettünk élvonalbeli, meghatározó játékosok, rögvest látszik, miről beszélek. Rengeteg fiatal tehetség tűnt el.

Steinmetz Ádám, Kis Gábor az ön kortársai. Vagy a fiatalabbak, a Varga testvérek, Dániel és Dénes, Hosnyánszky Norbert, nekik már sikerült.

Maximálisan megérdemelték, megdolgoztak a sikerért.

Ön nem?

Az egy másik kérdés…

Szóval?

…Athénban azt hittem, ott leszek.

Nem volt egyedül.

Jól ment a játék a Dominóban, majd a válogatottban is, bizakodtam. Végül a szövetségi kapitány úgy döntött, itthon maradok.

Kegyetlen lehet a magyar vízilabdában tizenhárom nevet kiválasztani.

Kétségtelen. Abban a pillanatban viszont ez cseppet sem vigasztalt. Édesapám, a család, a barátaim próbáltak lelket önteni belém.

Sokan gondolhatták, hogy a Szivós név előnyt jelenthet.

Pedig... Amint ob I-es játékos lettem, édesapám teljesen háttérbe vonult, pályafutásom érdekében gyakorlatilag feladott mindent, kiszállt az elnökségből, nem edzősködött, kérésemet tiszteletben tartva nem járt le a tréningekre, sohasem szólt az érdekemben egyetlen árva szót sem. Ő nyugtatott 2004-ben, négy év múlva ott leszel fiam, meglátod, eljön még a te időd, mondta. Tévedett.

Ez így brutálisan hangzik.

Pedig így van.

Tényleg nem az élveboncolás a cél, de a két olimpia között végig ott volt a válogatottban, a 2007-es világbajnoki döntőben pedig – hogy is fogalmazzak – a kezében volt a meccs. A kihagyott ziccer után persze nem feltétlenül törvényszerű, hogy gólokat kell kapni, mégis, az emberek emlékezetében az maradt meg: ha a Marci azt belövi, világbajnokok vagyunk. És lehet – sohasem tudjuk meg persze – , a pekingi csapattagság is összejött volna.

Tudom. Nem véletlen, jó néhány hónap eltelt, míg sikerült valahogy feldolgoznom az eseményeket. Tudja, mi bántott?

Fölöttébb érdekel.

Az szóba sem került, hogy szélső létemre centerként, bekként is helyt kellett állnom, hogy az ominózus ziccerem előtt nem sokkal gólt lőttem, és közben eltört az orrom, tényleg majd’ mindenki csak arról a kihagyott helyzetről kérdezett.

Utánpótlás-pályafutását volt szerencsém közelről végigkövetni, a hasonló esetek, a vereségek rendkívül megviselték. Ezt az érzékenységet nem véli túl károsnak az uszodai közegben?

Nem gondolnám, hogy érzékeny volnék. Az ön által is említett korszakban talán valóban sokszor ragadtak el az érzelmek, de kinőttem belőle.

Csalódott volt, hogy nem maradhatott Reccóban

Amikor a bírókkal pöröl? Az elmúlt idényben visszafogta magát, de előtte néha az volt az ember érzése, alaposan túlpörgött.

Nagy az igazságérzetem, ha erre céloz. Nagyon nagy. Tudom, ezt tilos a vízbe vinni, igyekszem is változtatni rajta, szerintem jó úton járok. Arról nem tehetek, hogy látszik rajtam, ha nem értek egyet egy-egy döntéssel, kiül az arcomra. Ilyen vagyok. Viszont azt hadd hangsúlyozzam, hogy a határt sohasem léptem át, cserével végleg például még sosem állítottak ki.

Isten ments, nem kell mentegetőznie!

Tudom, csak előfordult, hogy vissza-visszahallottam, hogy a Szivós Marci alkalomadtán nagyképűen viselkedik. Főleg abban az időszakban, amikor a Vasas fiataljai megérdemelten új korszakot nyitottak.

Miért éppen akkor?

Telis-tele olimpiai bajnokkal, válogatott játékossal pocsék érzés volt tapasztalni, hogy egy nagy korszaknak vége. Meglehet, nálam is sűrűbben ereszkedett le az a bizonyos vörös köd, de azt hiszem, utólag ez érthető.

Nem lehet, hogy akkoriban, 2005–2006-ban szimplán felszínre került az a sok keserűség, amely a szívében lakott? Kimaradt az athéni csapatból, majd egyéves reccói szereplése hiába sikerült parádésan, Kásás Tamást vitték a helyére. Nem érezte úgy, hogy a világ ön ellen fordult?

Nem is tudom… Kifejezetten jól éreztem magam Olaszországban, nagyon jól, sajnáltam, hogy haza kellett térnem.

Sajnálta – enyhe kifejezés, nem?

Csalódott voltam, rendben. De el kellett fogadnom a mecénás döntését, aki a világ legjobbjait akarta összegyűjteni, így szüksége volt Kásás Tamásra. Viszont amint hazaértem, jobb lett a kedvem, mert a Dominóban tárt karokkal fogadtak vissza, és bombaerős csapatunk volt. Barátok közé érkeztem.

Újra együtt játszhatott például nagy cimborájával, Molnár Tamással. Azért említem az ő nevét, mert kíváncsi vagyok, mit szól a felvetéshez: kettejük stílusa kezdett hasonlítani egymáshoz.

Ha jól sejtem, nem a játékstílusra gondol.

Valóban.

Papesz jó barátom, sokat tanultam tőle, minden értelemben.

Igen, de az ő dörzsölt, amúgy szeretnivaló stílusa nem biztos, hogy ugyanolyan jól áll az olyan típusú embernek, mint ön, nem?

Nem akarok, sohasem akartam Papesz kettő lenni! Szerintem messze is vagyok ettől. Mindazonáltal miután sokat voltunk együtt, és úgy vélem, érdemes rá hallgatni, tanulni tőle, biztosan vannak dolgok, amelyek így ragadtak rám. Sajnálom, hogy Szegedre távozott.

Lassan ön lesz a Domino doyenje.

Azért ott még nem tartunk.

Ott viszont igen, hogy egyértelműen kulcsembere csapatának. A mögöttünk hagyott idény remeklése, a gólkirályi cím, a pazar játék mintha arra utalna, fekszik önnek a felelősség. Amikor maga köré építik a csapatot.

Igaza lehet. A felelősséget szeretem, és miután úgy érzem, sikerült lehiggadnom, minden könnyebben megy.

A pekingi kerethirdetést már rutinból élte meg

A pekingi kerethirdetés után mondta: mostantól afféle hobbiként tekint a vízilabdára.

Az újabb traumát már könnyebben dolgoztam fel, volt benne rutinom. Olyannyira, hogy csakúgy, mint négy évvel korábban, ezúttal is végignéztem a tévében az összes meccset. Tiszta szívből drukkoltam a barátaimnak.

Az eredményhirdetés nem lehetett könnyű…

Nem is volt az, járt az agyam, de azért hamar helyre raktam magam. A hobbim a munkám, és ezt nem sok ember mondhatja el, erre gondoltam.

Az idő sok mindent megszépít.

Lehet. Amikor azt mondtam, hobbi lesz a vízilabda, természetesen nem a szó klasszikus értelmében gondoltam. Megpróbálok a jelennek élni, nem görcsölni, mi lesz majd egy év múlva, mikor lesz a következő olimpia meg hasonlók. Nem elvakultan a pólónak élek, a szabad időmben már nem kizárólag a szakmával foglalkozom, örülök annak, ami megadatik nekem.

A jobb csuklóján, a karkötőjén a kereszt sok mindent elárul.

történniük kell. Édesapám is szokta mondani, az élet ikszre játszik. Vallom, ha nem jön össze a nagy álmom sportpályafutásom során, majd másban kapom meg a mennyei boldogságot. Persze nehogy azt higgye, feladtam az álmaimat! Remélem, Rómában sikerül bizonyítanom!