Egy lekenyerező falu

Hiába áztatja hajnal óta nyári eső a Szigetköz településeit, és tépázza a környék fáit az orkánszerű szél, amint behajtunk Lipót központjába, s elhagyjuk a kis füves terület mellett magasodó templomot, összefut a nyál a szánkban: friss péksütemény illata fogadja a faluba tévedőt. Gyorsan pontosítsunk, hiszen aligha teszi tiszteletét céltalanul a 700 lelket számláló helységbe az ember – évek óta a termálvíz csalogatja Lipótra a pihenni vágyót, ám az ősztől a téli időszakot ideális feltételek között átvészelni szándékozó futballcsapatok érkezésére is felkészült már a falu. Amikor elautózunk az NB III Bakony-csoportjának mezőnyében harmadik helyen végző Lipót- Pékség SK együttesének pályája mellett, és azt látjuk, hogy markológépek dagasztják a sarat, rombolásra gyanakszunk, ám Tóth Péter polgármester – aki rövid megszakítással 15 éve menedzseli a helyi labdarúgást – gyorsan beavat bennünket a tervekbe. Az első polgármesteri ciklusának második évében járó vállalkozó 2000-ben országos népszerűségre tett szert azzal, hogy az akkor nyitott boltjában hetekig három forint hatvan fillérért árulta a kenyeret, valamint környékbeli iskolák tanárainak, diákok szüleinek szimpátiáját érdemelte ki, amikor minden ötös jegyet péksüteménnyel jutalmazott – ám most még nagyobb dobásra készül. A falusi egyesületet a megyei harmadosztályban átvevő, azóta az NB III-ba segítő Tóth Péter októberre termálvízzel (alá)fűtött, világítással felszerelt, négy csapat egyidejű befogadására alkalmas öltözőépülettel és 600 ülőhelyes lelátóval kiegészített, füves és műfüves pálya átadását ígéri.

„Vállalkozóként mindenkor valamiféle újdonság megvalósítására törekedtem, és ezalól a lipóti sportközpont megépítése sem lesz kivétel – mondta a húsz városban hetven boltot működtető, a péksüteményt a lipóti, a tatabányai és budapesti üzemében készíttető Tóth Péter. – Magyarországon eddig nem ismert mechanikával fűtjük az őszre elkészülő műfüves és füves pályát, amelynek használata jelentős költségkímélést eredményez, és hatásosabb, mint a hagyományos módszerrel elkészülő fűtőrendszer. A termálfürdő tulajdonosa alapáron biztosítja a falu számára a hatvannégy Celsius-fokos gyógyvizet, amelyet a Lipót határában megtervezett centrum közvetlen közelében található kútból nyerünk. Különféle technikákkal harmincöt fokosra hűtjük, a létesítmény alá vezetjük, aminek köszönhetően télen is tizenkét fokos lesz a talaj, és a szakemberek előrejelzése szerint nemcsak leolvasztja a havat, de a vizet is felszárítja a borításon. Persze ehhez a legmodernebb megoldás szükséges, de mi hajlandóak vagyunk áldozni rá: kétszázötvenmillió forintból lesz kész a sportközpont, amely tovább bővülhet a jövőben. Ha bejönnek a számításaink, idővel tíz ilyen luxuspályát is felhúzunk.”

Mert Tóth Péter nem titkolja, ezúttal is üzletemberként gondolkodik: azon túl, hogy a termálfürdő szomszédságában fekvő régi pálya felszántása, hatszáz gépjármű befogadására alkalmas fizetős parkolóvá való átalakítása is hasznot hoz az önkormányzatnak, idővel magyar és külföldi élcsapatok edzőtáboroztatásából remél bevételt.

Hogy a beruházás a falut is foglalkoztatja, azt leginkább a Benti Kocsma hangulata és a csapat törzsszurkolója, a Kabalaként ismert Kovács Szabolcs erősíti meg a számunkra. A drukker, amint meglátja a polgármestert, azonnal arról érdeklődik, kikkel erősödhet a keret, akiknek érkezésével reális cél lehet az újabb feljutás.

„Szabinak és annak a négyszáz lipóti lakosnak, aki kijár a meccsekre, kötelessége, hogy optimista legyen, én azonban nem kívánok terhet tenni a játékosok vállára – mondta Tóth Péter. – Gunyhó Ferenc edző társasága ez idáig is erőn felül teljesített, mondtam is a mesternek, amíg bírja, vele képzeljük el a lipóti labdarúgást, de azt is megígértem: visszavonulása után szép nyugdíjasévek várnak rá a faluban. Az új luxuspályák idővel hasznosak lesznek, ám egyelőre azt kell megoldani, hogy amíg az osztrák nemzeti stadiont is felépítő kivitelező cég nem fejezi be a munkát, hol szerepeljen a csapat. Bevallom, az üzleti érdek azt diktálná, hogy a Bakony- helyett a Duna-csoportban induljunk, mert a boltjaim többsége ebben a régióban található, és a reklám is szempont, ezért kérjük az áthelyezést. Lesz, ahogy lesz, az biztos, hogy az őszi fordulókban felcseréljük a pályaválasztói jogot, és eleinte inkább utazunk. Egy alkalommal a szomszédos Ásványrárón is fellépünk majd. Nem titok, Lipót az idegenforgalomra specializálódott, ám polgármesterként a legfontosabbnak a falu lakosainak boldogságát tartom. Nálunk tényleg minden befektetés ennek szellemében történik.”

Erre jó példa, hogy Kovács „Kabala” Szabolcs a saját nevével ellátott széket kap majd az új lelátón.

Mi pedig két gőzölgő parasztkenyérrel hagyjuk el a falut.