Ej, ráérünk arra még!

Június 25-én tartja a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége a tisztújító küldöttgyűlését, amelyen Berényi János elnöknek már biztosan lesz kihívója – jelentette május 7-én az MTI.

Tisztségviselő-választás – ez a nyolcadik napirendi pontja az MKOSZ csütörtök délelőttre összehívott küldöttgyűlésének a hunbasket.hu honlapon olvasható, május 21-i keltezésű meghívó szerint.

Vajh’ mi történhetett két hét alatt, hogy a tisztújítás tisztségviselő-választássá, a csonka elnökség kooptálásos kiegészítésévé szelídült? Az elnök kihívója ugyanis nem vált kámforrá, Szabó-Forrai Zsolt és csapata most is ugrásra kész. Ráadásul a Fortress amerikai biztosítási és befektetési társaság európai igazgatója nem önjelölt megmentő. A férfi- és a női liga elnöke, valamint jó néhány befolyásos klubvezető megkeresésére és kifejezett kérésére lépett színre. S nemcsak a szakmai elképzeléseit foglalta írásba, anyagi támogatást is ígért a pénztelenségtől fuldokló szövetségnek. Háromszázmillió forintot öt évre.

Mi történhetett tehát, hogy a heteken át oly lelkes „reformisták”, akik között eddig meg-győződéses Berényi-hívőnek számító klubfőnök is akad, nyomtalanul elpárologtak Szabó-Forrai mögül? Miféle paktum köttethetett, hogy a színfalak mögötti – tehát tét nélküli – beszélgetéseken melldöngetve új időszámítást követelők azt is szó nélkül lenyelték, hogy a liga tisztújítást követelő nyilatkozata szőrén-szálán eltűnt a hivatali bürokrácia útvesztőiben, és el sem jutott az elnökség tagjaihoz?

Hogy az elnöki ciklusa felénél járó Berényi János nem erőlteti a tisztújítást, csöppet sem meglepő. Június 9-én ugyanis a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen törvényesnek minősítette a 2007. március 9-i MKOSZ-elnökké választását. Aznap ugyan felbuzdulásában még azt nyilatkozta az egyik internetes portálnak, hogy a bírósági megerősítés „...ellenére bárki felállhat a közgyűlésen, és azt mondhatja, hogy nem tud engem tovább támogatni… Állok elébe a kihívásnak.”, ám azóta úgy tesz, mintha a tisztújítás ötlete soha fel sem vetődött volna. Persze aligha várható tőle, hogy önként dugja a hurokba a nyakát. Az meg, hogy a sportág szakmai mélyrepülése folytatódik, mind fojtogatóbb a pénztelenség, s a morális szétesés jeleként elszaporodtak a lelátói botrányok meg a bíróverések, mifelénk nem ok a vezetőségváltásra.

A kérdés azonban, hogy miért lapítanak a fotelforradalmárok, még mindig megválaszolatlan. A sportágban ugyan szétfutott egy kacifántos összeesküvés-elmélet híre, ám e szövevényes rémtörténetet illetően még senki sem állt elő bizonyítékokkal. Így akár csak a sztori fejezettöredékeit is idézni kiadós sajtóperzivatarral fenyegetne.

Marad tehát a B-verzió, az unalomig ismert örökzöld lemez. A kosárfőnökök szűklátókörűségéről, nemtörődömségéről, lustaságáról, a posványban dagonyázás iránti olthatatlan vágyáról. S miért is fújnának friss szelek, amikor e világszerte virágzó iparág, azaz a kosárlabda még manapság, ezer sebből vérezve is kellemes egzisztenciát garantál mifelénk a mézes bödönhöz furakodóknak. Nos, ebbe a mesevilágba tenyerelt volna bele a kihívó azzal, hogy a leendő kilenc elnökségi helyből (most tizenegy van) ötöt a saját stábjának követelt.

Lássuk be, Szabó-Forraiból hülyét csinált a kosártársadalom egy meghatározó része. Az üzletember ennek ellenére fenntartja kandidálását, bár halovány a reménye, hogy a jelenlegi elnökség mandátumának lejárta előtt megmérkőzhessen Berényi Jánossal. S persze bosszús, hogy a bolondját járatták vele.

Talán nem is sejti, mi mindent spórolt meg magának azzal, hogy a jelek szerint rútul átverték.