La Bombonera

Az úgy volt régen, hogy jöttek a vidéki csapatok Pestre bajnoki meccset játszani, aztán mondjuk mire a Salgótarján busza bekanyarodott a Megyeri útra, az Újpest már 2–0-ra vezetett. Volt valami félsz és Pest-fóbia bennük, jöhettek akár a Ferencvároshoz, a Vasashoz vagy a Honvédhoz, rendszerint méretes zakó lett a vége.

A jelek szerint Waltner Róbert hagyományőrző típus, tudniillik a fővárosban képtelen volt maradandót alkotni. Játszott Újpesten, megfordult Angyalföldön, s bizony saját szurkolói hol őt szidták, hol a bírót. Nem csoda, hogy menekült a szmogos, idegbajos Budapestről. S meg sem állt kedvenc csapatáig, a Zalaegerszegig.

Waltner Róbert hazai szinten jó csatárnak számít.

Ezt bizonyítja, hogy a 2007–2008-as idényben tizennyolc találattal ő lett a gólkirály, most pedig tizenötig jutott. Érzi a kaput, robbanékony, jól helyezkedik. Ennyi elég is itthon – akár a gólkirályi címhez is. A határon túl viszont már egészen más a helyzet – sokat mesélhetne erről a támadó, megemlítve, hogy hiába szerződtette őt a világhírű argentin Boca Juniors, bizony egyszer sem lépett pályára a legendás arénában. Itthon azóta is ezt emlegetik vele kapcsolatban, s azt kérdik tőle, rálépett-e valaha a Bombonera gyepszőnyegére. De szerepelt Cipruson, majd az Arab Emírségekben is, hogy mindenhonnan hazameneküljön.

Tipikusan a magyar futballista mentalitása.

Megszámlálhatatlan hazánkfia próbált szerencsét külföldön, a világ különböző részén, volt, akit a meleg, volt, akit a szél, olyan is akadt, akit az edző, másokat a labda zavart. Sikertörténetről ritkán beszélhettünk, mert a hazai totyogós iramhoz, lassú játékhoz szokott futballistáink többsége képtelen volt felvenni a pergőbb, összehasonlíthatatlanul gyorsabb tempót, s megszokni a futball XXI. századi alapszabályát: futni kilencven percen át.

Waltner Róbert újra külföldre készül.

Igaz, nem Buenos Airesbe, s nem az utánozhatatlan hangulatú Bombonerába, hanem a közeli Mattersburgba, az osztrák bajnokság kilencedik helyezettjéhez. Szerződése egy plusz egy évre szól, de aligha jelentene meglepetést, ha az ősz végén vagy legkésőbb a tavasszal meglőné századik zalaegerszegi gólját is.