Neki a karrier az első

Van még pénze?Van még pénze?

Egyre kevesebb – válaszolta Köteles László. – Csaknem feléltem a korábban megspórolt, összerakott, afféle malacperselyben tartott dugipénzemet, még néhány hét, s szégyenszemre mehetek a szüleimhez kölcsönkérni. Ráadásul a szerb feleségemnek sincs most munkája, így nem túl jó az anyagi helyzetünk.

S mivel biztatják a játékosokat Diósgyőrben?

Valójában semmivel.

Az nem túl sok. Senki sem mondja, hogy július első vagy második hetében lesz pénz, lesz fizetés, lesz jövőkép?

Senki. Annyit tudunk, hogy majd a játékosok eladásából befolyó összegből kaphatunk, már persze ha lesz ilyen.

Ez ám a motiváció! Eddzél, hajtsál, szakadj meg a tréningeken, tegyél meg mindent a Diósgyőr sikereiért, de nem biztos, hogy kapsz érte fizetséget…

Ezzel most nem foglalkozunk. Szerencsére fiatal csapatunk van, így ugyanazért küzdünk valamennyien: bizonyítani az NB I-ben, megmutatni, mire vagyunk képesek. Ez a mi motivációnk.

De hiszen edzőjük sincs!

Nincs. De Benczés Miklós pályaedző remek tréningeket tart, tehetséges szakember, ráadásul nagyon jó hangulatúak a gyakorlások. Dolgozunk és bizakodunk. Csak tudja, nekünk, játékosoknak sem könnyű feldolgoznunk, hogy itt van ez a patinás klub, hatalmas szurkolótáborral, s egyszerűen nincs a városban olyan vállalkozói háttér, amely végre a csapat mögé állna, és felvirágoztatná a futballt Miskolcon.

Legszívesebben menekülne?

Szó sincs róla, szeretem a DVTK-t, de ha azzal segítek a klubnak, hogy eladnak, akkor megyek.

Hová menne?

Legszívesebben Olaszországba. Szeretem a Juventust, ráadásul a kedvenc kapusaim is egytől egyig olaszok. De ha valaki azt mondaná, menjek Angliába, egy percig sem gondolkodnék.

Nem félne ott?

Mitől kellene félnem? Elég bátor kapus vagyok, belemegyek a csínekbe, s az önbizalmammal sincs gond.

Csak a magasságával.

Igen, sokszor hallom, hogy alacsonynak tartanak, én ezzel nem értek egyet. Tudom, az ideális magasság egy kapusnál 190 centinél kezdődik, de az én 186 centimmel sem kell szégyenkeznem, az a négy centi már nem oszt, nem szoroz. Ráadásul tudatosan készültem erre a posztra, megannyi ruganyossági gyakorlatot csináltam pályafutásom során. S ha harminc centit emelkedem, no meg kinyújtom a kezem, már nincs miről beszélnünk.

Mennyit ér most? Ha jól emlékszem, annak idején nagyjából tízmillió forintért vásárolta meg a Diósgyőr Vácról.

Fogalmam sincs, az biztos, hogy négyszázezer eurónál, vagyis száztízmillió forintnál kevesebbet.

Ön most a legjobb kapus Magyarországon?

Ha erre most azt mondom, igen, a fejemhez vágják, milyen öntelt hólyag vagyok. Maradjunk annyiban, egyszer én akarok a legjobb lenni, de van még mit tanulnom.

Annak ellenére, hogy válogatott kerettag?

Óriási megtiszteltetés, de még nem tartok ott, hogy válogatottnak érezhessem magam. Bár valóságos ünnep, amikor meghívnak a keretösszetartásra s a felkészülésre. Gondolja el, nekem, a kis ferencszállási falusi gyereknek micsoda mámorító pillanat, hogy együtt edzhetek például Babos Gáborral, akit annak idején, még gyerekként a szegedi stadion lelátóján MTK-játékosként nézhettem, vagy Gera Zolival, akinek srácként csodáltam a játékát. Jót tesz a lelkemnek és az önbizalmamnak a válogatott meghívó, és ennél is többet köszönhetek a kapusedzőnek, Petry Zsoltnak, hogy sok mindenre megtanít.

Mit gondol, továbbjutunk a világbajnoki selejtezőcsoportból?

Erwin Koeman hihetetlenül tudja motiválni a játékosokat, ám nem mondhatok mást, mint hogy rendkívül elszántak, s egytől egyig arról álmodnak, hogy jövőre ott lesznek Dél-Afrikában. Én hiszek benne.

S mi lesz, ha nem sikerül külföldre szerződnie?

Továbbra is Diósgyőrben védek. Hallom, hogy itthonról is érdeklődnek irántam, de bárhová azért nem mennék el. Számomra üres zsebbel sem a pénz fontos, hanem a karrierem. Olyan csapatba akarok kerülni, amelyben továbbfejlődhetek. Persze az sem ártana, ha Szegeden meghívhatnám egy jó halászlére a gyönyörű feleségemet.