A kis Verón hagyatéka

Annak a két országnak a képviselője került a Libertadores-kupa döntőjébe, amelynek illett. Argentin és brazil csapat egymással szemben a legrangosabb dél-amerikai sorozat döntőjében – ez teljesen rendben van. A megállapítás akkor is igaz, ha nem éppen az a két együttes került a fináléba, amelyet leginkább oda vártak a szakértők, s a két klub legelvakultabb fanatikusain kívül talán maguk a szurkolók sem erről a párosításról álmodtak. Szó se róla, mind a két csapat bőven megérdemelte, hogy eljusson a végkifejletig – a Cru mindössze egy vereséggel, az Estudiantes pedig utolsó kilenc meccsén mindössze egyetlen gólt kapva. Ám a Cruzeiro csupán a brazil bajnokság harmadik helyezettjeként kvalifikált az idei sorozatba (mindkét ország öt-öt csapatot delegálhat a versenybe) a Sao Paulo és a Gremio mögött, az Estudiantes pedig csak annak a számításnak köszönheti, hogy egyáltalán elindulhatott, amely figyelembe veszi a 2007-es és a 2008-as argentin bajnokságban szerzett pontok átlagát. Sőt a La Plata-i együttes még egyet csavart a történeten: előselejtezősként pusztán idegenben szerzett góllal (1–2, 1–0) jutott túl a perui Sporting Cristal jelentette akadályon.

Hogy vannak friss közös emlékei a két döntőbeli riválisnak, a tavaszi csoportbeosztás következménye. Mind a két klub az 5. számú négyesbe került, s nem kímélte egyik sem a másikat. Február 19-én Belo Horizontéban a brazilok a 63. és a 72. perc között háromszor is betaláltak Mariano Andújar hálójába – válasz nélkül. Fernandinho (csupán névrokona a Sahtarban futballozó honfitársnak) nyitott, majd Kléber (ő viszont játszott Ukrajnában, négy szezonon át a Dinamo Kijev alkalmazásában) kétszer is eredményes volt. S nehogy azt higgye bárki is, hogy az Estudiantes megijedt ellenfelétől: április 8-án abban a stadionban, ahol a csütörtök hajnali finálét is rendezik, 4–0-val vágott vissza. Juan Sebastián Verón adta a jelet a gólfesztiválra a hatodik percben.

A Manchester Unitedet, a Chelsea-t, a Laziót, az Intert, a Parmát és a Sampdoriát is megjáró, immár 34 éves remek irányító személyénél érdemes megállni egy pillanatra. Az ő karrierje 1993-ban az Estudiantesből indult, s feltehetőleg ott is ér majd véget. Saját pénzéből is sokat költött már a klub új futballközpontjára. S hogy az ifjú Seba a La Plata-i klubban kezdett, abban semmi meglepő sem volt. Édesapja, Juan Ramón Verón ugyanis kulcsfigurája volt a hatvanas évek végén a Libertadores-kupát zsinórban háromszor (1968–1970) elhódító Estudiantesnek. A klubtörténet legjobb csapatának megválasztott 1968-as együttesben kilenc gólt szerzett ugyanebben a sorozatban, s az Interkontinentális Kupa (a klubvilágbajnokság elődje) kétmérkőzéses döntőjében (1–0, 1–1) az Old Traffordon ő lőtte az argentinok szó szoros értelmében aranyat érő gólját a Manchester United hálójába.

„Életemben sok nehéz kilencven percet éltem át, de az egyik legnehezebb a Nacional elleni elődöntő visszavágója volt Montevideóban, ahol sérülésem miatt nem játszhattam. Viszont az apám volt az első, aki gratulált a döntőbe jutáshoz. Biztos fülig érne a szája, ha megnyernénk a kupát. Nem okozhatok neki csalódást!” – mondta Juan Sebastián Verón, aki felépült vádlisérüléséből, és csütörtök hajnalban a döntőben már ott lesz a pályán.

Már ha lesz meccs. A brazilok ugyanis hivatalosan kérték, hogy a sertésinfluenza miatt ne kelljen La Platában játszaniuk. A Dél-amerikai Labdarúgó-szövetség (CONMEBOL) első reakciója szerint kell. A többi majd elválik…