Volt csapat, nincs csapat

Amikor Salamon Miklós a 2008–2009-es bajnoki esztendő befejezése után hazatért a román második vonalban szereplő CF Liberty Szalonta együttesétől, egy pillanatig sem fordult meg a fejében, hogy a nyári átigazolási időszakban csapatot kell majd keresnie. Persze azzal a 34 éves védő is tisztában volt, a bajnokságot hatodik helyen befejező, a korábban Sopronban is szerepet vállaló Vízer László Máriusz birtokolta klubnál lejár a télen kötött megállapodása, mégis biztosra vette, lesz folytatása a közös munkának. Egészen június 30-ig hitt ebben…

„A tavaszi idényben lejátszott tizenhét bajnoki mérkőzésből tizenhaton az első perctől az utolsóig pályán voltam, egyszer pedig hetven percet játszottam, így talán mondhatom, alapembere voltam a Liberty Szalontának – tekintett vissza legutóbbi idényére Salamon Miklós. – Sajnos a feljutást nem tudtuk kiharcolni, mégis rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam. Jó visszagondolni arra, hogy a kilenc hazai meccsünkön mindössze csak két gólt kaptunk, miként annak is örülök, hogy fontos találatokat szereztem. Az ősszel Pakson már elhitették velem, hogy nem vagyok jó futballista, Szalontán viszont valósággal újjászülettem.”

Alighanem kevesen tudják, a kétszeres válogatott labdarúgót korábbi dunaújvárosi és paksi csapattársa, Balaskó Iván ajánlotta a román együttes elöljáróinak figyelmébe (a harmincadik évé­ben járó középpályás még idény közben távozott a Libertytől, és azóta nincs klubja), majd miután egy pesti megbeszélésen egyezségre jutott Vízer László Máriusszal, Romániába költözött. A stabil csapattagság a bizonyíték, hogy idegen környezetben sikerült elfogadtatnia magát, ráadásul az idényzáró ebéden azzal szembesülhetett: a klub első embere az összes alkalmazott előtt megdicséri, mi több, példaképként állítja a fiatalok elé. Aztán elkövetkezett június utolsó napja…

„…amikor is telefonon érdeklődtem, mikor és hol kezdődik a felkészülés – folytatta Salamon Miklós. – A válasz letaglózó volt: a csapat visszalép a román második vonal küzdelmeitől. Nem tagadom, a jól sikerült tavasz után Szalontán terveztem a jövőt, ilyen forgatókönyvre nem számítottam. Eszemben sincs befejezni a futballt, bár azzal tisztában vagyok, az első osztályú magyar csapatok nem kapkodnak korombeli játékosért. Az NB II-ből már érdeklődtek irántam, remélem, hamarosan eldől, hol folytatom.”