Nyitva áll a kapu

Szerdán a Liverpool St. Gallen elleni mérkőzésén a csapat mindkét magyarjának lehetőséget adott, Németh Krisztián kezdőként egy félidőt játszott, Gulácsi Pétert az utolsó percekre cserélte be. Elégedett volt a páros teljesítményével?Szerdán a Liverpool St. Gallen elleni mérkőzésén a csapat mindkét magyarjának lehetőséget adott, Németh Krisztián kezdőként egy félidőt játszott, Gulácsi Pétert az utolsó percekre cserélte be. Elégedett volt a páros teljesítményével?

Péternek nem volt sok ideje, de egyszer így is védenie kellett. Krisztián ismét bizonyította, hogy jó felfogású futballista, igazi minőséget képvisel.

Milyen jövőt jósol a két labdarúgónak?

Előbb-utóbb mindketten az első csapat játékosai lehetnek, a helyzetük mégis kissé különböző. Krisztián kiváló befejező csatár, szép pálya áll előtte, de sok tapasztalatot kell még gyűjtenie. Egy fiatal kapusnak, amilyen Péter, mások a kilátásai, ezen a poszton később érik be az ember. Ha körbenézünk, észrevehetjük, hogy a világ legjobb kapusai szinte mind huszonöt fölött járnak, Gulácsinak tehát még bőven van ideje. De ne feledkezzünk el Simon Andrásról és Pölöskei Zsoltról sem, akik ugyan egyelőre nem a felnőttekkel készülnek, de a tartalékok között szintén igen keményen dolgoznak.

Az ön által említett „előbb-utóbb” igen tág időkeret: mi lesz Némethtel és Gulácsival az idén nyáron? Kölcsönadják vagy megtartják őket az első együttesben?

Minden futballista esetében egyenként mérlegelünk, és megint csak nem mindegy, milyen posztról beszélünk. Péter szinte biztosan velünk marad, Krisztián ügyében azonban meg kell fontolni a kölcsönadás lehetőségét, attól függően, hogy a bajnoki rajt előtt miként állunk támadókkal. Egy biztos: bárhogy döntünk, a labdarúgó fejlődése érdekében tesszük.

Melyek Németh erősségei, és miben van még lemaradása?

Két igen fontos tulajdonsággal büszkélkedhet: intelligens játékos, és nagyszerűen érzi a kaput. Viszont sokat kell még tennie azért, hogy az embert próbáló Premier League elvárásainak mindenben megfeleljen.

A négy liverpooli magyarból hármat súlyos sérülések hátráltatták az előző idényben. Betudható ez korábbi képzésük hiányosságainak is?

Inkább a balszerencse számlájára írnám az eseteket. Részben magyarázhatjuk persze azzal, hogy Angliában gyorsabb ritmusú a játék, jobban igénybe veszi a szervezetet, de ha megnézzük a sérüléseket, majdnem mind véletlenszerű, peches mozzanatok következménye volt. Gondoljon csak Németh történetére: kölcsönadtuk a Blackpoolnak, végre alkalma nyílt a bizonyításra, ám egy ellenféltől kapott pofon nyomán eltört az arccsontja.

A napokban újabb öt magyart – Abu Attilát, Adorján Krisztiánt, Vass Patrikot, Horváth Pétert és Poór Patrikot – tesztel a Liverpool. Ha egy üzlet beindul…

Ragyogó a kapcsolat az agárdi akadémiával, és az együttműködés tökéletesen illeszkedik az elképzeléseimbe: korábban én szorgalmaztam, hogy építsünk ki szorosabb viszonyt más csapatokkal, olyanokkal, amelyeknél minőségi munka zajlik és megfelelő hozzáállással nevelik a fiatalokat.

A liverpooli akadémia ugyanakkor nem lehet büszke a hatékonyságára: a csapatnak Steven Gerrardon és Jamie Carragheren kívül nincs saját nevelésű alapembere.

A jelenlegi keretbe az utolsó liverpooli nevelés tizenkét éve került fel, és a jelenség okait elemezni kell. Nemrég újabb öt évre írtam alá a klubhoz, így hosszú távra építhetek, szeretnék jobban támaszkodni a fiatalokra.

És a külső erősítések? A Portsmouthtól szerzett Glen Johnsonnal ki is merült a nyári vásárlókedv?

Még nem tudni, lesznek-e újabb igazolásaink. Az ázsiai túrára öt-hat fiatalt is elviszünk, sok múlik azon is, hogy ott ki mit mutat. Andrij Voronint visszahívtuk a Herthától, ugyanezt megtehetjük a többi kikölcsönzött játékosunkkal is, de ha arra van szükség, képesek vagyunk anyagi áldozatok árán is igazolni.

A Realba kívánkozó Xabi Alonsót viszont nehéz lesz megtartaniuk...

Szép idő van itt, Agárdon, nem?

A madridiak ezen a nyáron a tapasztalatok alapján akárkit megszerezhetnek: a spanyol csapat korábbi edzőjeként mit gondol az eszeveszett költekezésről?

Süt a nap, kék az ég, jól érzem magam önöknél.

Rendben, akkor beszéljünk kellemesebb témáról: sokan ma is találgatják, mit mondott játékosainak a szünetben a kétezer-ötös BL-döntőn, hogy nulla háromról három háromra és hosszabbításra mentették a Milan elleni meccset, amelyet aztán tizenegyesekkel megnyertek.

Láthatják, most sem az igazi az angolom, képzelhetik, milyen volt négy évvel ezelőtt… Gondolkoztam az első félidő során, készültem tanácsokkal, aztán a harmadik kapott gól után már nem volt kérdéses, mit kell mondanom: nem veszíthetünk semmit, negyvenöt percünk van arra, hogy csodát tegyünk. Közöltem, ha egy gólt rúgunk, azzal már újra közünk lehet a meccshez – végül hármat sikerült.

A Premier League-ben azonban legutóbb nem sikerült a feltámadás, hiába üldözték a Manchester Unitedet, végül lemaradtak a bajnoki címről. Mi hiányzott?

Ha azt nézzük, hogy nyolcvanhat ponttal korábban még senki sem csúszott le az aranyéremről, mondhatnám, hogy semmi. Tény azonban, hogy a Manchester United annyi pénzből gazdálkodott, olyan játékosokkal harcolt – Cristiano Ronaldót vagy Rooneyt említhetném –, hogy szinte csak akkor lehettünk volna bajnokok, ha minden mérkőzésünket megnyerjük.

Ha már szóba hozta Cristiano Ronaldót: lesz még valaha a Real Madrid vezetőedzője?

Ugye, hogy milyen szép az idő?