Szokatlan őszinte hangot ütött meg Csertői Aurél, a Haladás vezetőedzője, miután csapata Svédországban, az Elfsborg otthonában 3–0-ra kikapott. A szakvezető szerint az eredmény még a vasiakra nézve volt hízelgő – talán jobb is, hogy nem láttuk a mérkőzést. A szakember úgy érzi, néhányan egyelőre súlytalanok ezen a szinten.
Tényleg érdekel: hogy van?
Köszönöm, jól – mondta Csertői Aurél. – Miért? Meglepi?
Azért kérdezem, mert nem tudtam, mennyire viselte meg a háromgólos vereség.
Abban a pillanatban, amikor a gólokat kaptuk, vagy amikor lefújták a mérkőzést, nagyon.
Nem érződik a hangján.
Az edzőnek rossz érzés a felismerés, s fáj kimondani, de ettől a tény tény marad: csütörtökön az Elfsborg jobban futballozott, erősebbnek tűnt, mint a Haladás. Innentől minden mellékes. A realitás az, hogy volt ekkora különbség a két csapat között, akármilyen keserves is ezt kimondanom.
Ennyivel jobb lenne a svéd együttes?
Nem feküdt nekünk a műfű, de el kell ismerni, ezen a borításon úgy tudtak a házigazdák rövid passzos játékkal támadást építeni, akár egy kispályás csapat. Szokatlan volt nekünk a talaj, de kár lenne erre hivatkozni. Sokkal agresszívebben futballozott az Elfsborg, a svédek letámadtak, visszatámadtak, lélegzetvételnyi időt sem adtak nekünk, képtelenek voltunk kibontakozni. Mi nem voltunk ennyire határozottak…
Szünetben is érezte, hogy baj lehet?
Persze. Mondtam is a fiúknak, kapják össze magukat, mert csak a hazaiak előtt adódott helyzet. Nekünk egy-két kontránk volt, amelyből lehetett volna gólt rúgni, sajnos nem sikerült, és benne volt a levegőben, hogy az Elfsborg előbb-utóbb betalál. Idegeskedhetnék, szitkozódhatnék a háromgólos vereség miatt, de rájöttem, nincs értelme, még akkor is, ha tudom: tudunk mi ennél lényegesen jobban is futballozni. Kiderült, amit sejtettünk, messze vagyunk az európai középmezőnytől. Nekünk egyelőre sok ez, talán annyi haszna volt, hogy fiatal játékosaink érezték, létezik ilyen futball is…
Apropó, fiatalok: ha Kenesei Krisztián, Rajos Gábor és Vörös Péter játszik, más az eredmény?
Stabilabbak lettünk volna, de nem játszhattak, így ezen nem érdemes meditálni. Igen, fiatal a csapatunk, mert nem sztárokat igazolunk, hanem a tehetségeket akarjuk beépíteni, és ez nem megy egyik napról a másikra. Némelyikük ezen a szinten még súlytalan… Ennek a fiatalos, alakuló csapatnak a svéd ellenfél még túlságosan erősnek bizonyult – azért annak örülhetünk, hogy újoncként elértük a bajnoki dobogót, és idáig eljutottunk.
Félve kérdezem: a továbbjutásról ne beszéljünk?
A látottak alapján hatalmas fordulat kellene ahhoz, hogy mi menjünk a következő körbe. Egyelőre nem tudni, elhalasztják-e a Ferencváros elleni a bajnoki mérkőzésünket, mert az is befolyásolja a visszavágót – bár nekünk ez is, az is nagyonfontos.
Mit gondol, mire lenne képes az Elfsborg az NB I-ben?
Simán bajnok lenne.