Inkább csak szerelemből edzősködik

Lendületes, nagy munkabírású futballista volt, bejátszotta a pálya bal oldalát, s a Honvéddal bajnoki címet, valamint Magyar Kupát nyert. Duró József, a huszonkétszeres válogatott középpályás a maga idejében meghatározó futballistának számított, így nem csoda, hogy később öt országban is kipróbálhatta magát. Immár csaknem másfél évtizede edzősködik, most éppen Dorogon az NB III-ban. Vezet-e innen út felfelé?

Néhány éve még a Honvéd kispadján ült, igaz, nem sokat, azóta viszont szinte teljesen eltűnt. Abbahagyta az edzősködést?

Szó sincs róla! – mondta Duró József. – Aligha lennék meg futball nélkül. Van ugyan egy építőipari vállalkozás, amelyben a testvéremnek segítek, de elsősorban edzőnek tartom magam.

Negyvenkét esztendős, s eddig nem a sikereitől hangos az edzői szakma.

Ezzel magam is tisztában vagyok. Sajnos vagy nem sajnos, engem nem lehet az úgynevezett nyakkendős edzői garnitúrához sorolni, amely uralja az első osztályú kispadokat. Nem vagyok az a nyomulós fajta, inkább csendben teszem a dolgom, és amíg nincs kiugró eredményem, aligha számíthatok nagy lehetőségre.

Hiszen már ült NB I-es csapat kispadján, és nem is akárhol, hanem Kispesten.

Kilenc meccset kaptam a Honvédnál, és nem is okoztam csalódást, irányításommal hatvanszázalékos eredményt ért el a csapat.

Nem mellékesen: akkor kiesett a Honvéd…

Amikor átvettem a csapatot, nyolcpontos lemaradásunk volt a bentmaradást jelentő helytől, s végül egy pont hátránnyal estünk ki. Az akkori tulajdonos, Pietro Pini is elégedett volt a munkámmal, irányításommal kezdte meg a csapat a felkészülést az NB II-re. Igazoltam, költségvetést készíttettem, enyém volt a felelősség, aztán két héttel a rajt előtt egyszerűen kirúgtak. Se szó, se beszéd. Mélyen érintett, és azóta jobbára NB III-as csapatoknál dolgoztam.

Nem álmodik az NB I-ről?

Nem. Úgy látom, sanszom sincs odakerülni. Pedig rengeteget tanultam, játékoskoromban remek edzők keze alatt dolgozhattam. Ezerkilencszázkilencvenkettőben a spanyol Valladolidnál döbbentem rá, mekkora a lemaradás a magyar futballban. Két hónapig edzettem ott, és hihetetlen volt számomra az a fajta edzésmunka az itthonihoz képest. Sajnos hiába telt el azóta tizenhét év, még most is jelentős a lemaradásunk.

Nincsenek jó szakemberek nálunk?

Úgy látom, végletek vannak a magyar edzői körben: az egyik Szentes Lázáré, a másik Pintér Attiláé. Mindkettejüket felkészült szakembernek tartom, de a fiataloknak bizony kevesebb a lehetőségük a kiugrásra, ezért is szurkolok Véber Györgynek, hogy a Pápával az NB I-ben bizonyítson. Ha mondjuk Dárdai Pál vagy Lisztes Krisztián abbahagyja a futballt, és edző lesz, megváltozhat itthon sok minden. Az ő generációjuk rengeteg tapasztalatot adhat át az utókornak. Én is ezt teszem a magam szerény módján Dorogon. Csupa fiatallal vágunk neki az NB III-nak, amatőr szinten. És ami a legfontosabb: élvezem minden pillanatát a munkának.