Életútra kelnek

Az ötvenes években a maka renkói pedagógiai elveknek megfelelően a „mindenoldalú embereszmény” képzése volt a cél, ezért aztán sportolóinknak nemcsak sportágukban, hanem a tanulásban is élen kellett járniuk. Papp László már olimpiai bajnokként nyert két főiskolai világbajnokságot (1949. Budapest, 1951. Berlin), ám senki sem gondolta komolyan, hogy a zseniális bokszoló a tanteremben is ugyanúgy helytáll, mint a ringben. De legalább papíron meg kellett mutatni… Mint ahogyan a Bp. Honvéd sportolói – amikor már nem feltétlenül rendfokozatban gondolkodtak a fejesek – sportinstruktorként tevékenykedtek. Pontosabban ez volt beírva a személyi igazolványukba, ami mégiscsak nagyobb biztonságot adott egyegy rendőri igazoltatáskor, mint a kmk (közveszélyes munkakerülő) bejegyzés.

A MOB támogatja a tanulni vágyókat

A rendszerváltozást követően nem feltétlenül övezi akkora köztisztelet a korábbi élsportolókat, mint a szocialista rezsimben, ergo még a kiemelkedő eredményeket produkáló versenyzőknek is gondot jelenthet a beilleszkedés a társadalomba. A személyi igazolványban már nincsen „foglalkozása” rovat, különben is csak az számít, megélsz-e vagy sem. Egy osztrák program (Karriere danach – A karrier után) 123 egykorisportolónak biztosított elhelyezkedési lehetőséget az utóbbi három évben. De vajon hogy van ez Magyarországon?

A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) 2002-től működteti az Olimpikon Életút Program elnevezésű támogatási rendszerét, amelynek megálmodója Schmitt Pál elnök, vezetője Istvánfi Csaba professzor emeri tus. Istvánfi, a TF korábbi rektora elmondta, hogy míg az első esztendőben (2002–2003) 52 olimpiai kerettag tanult a 21 felsőoktatási intézmény valamelyikében, addig a 2007–2008-as tanévben 92-en vettek részt a programban. A támogatási összeg az első alkalommal 6 178 180 forint volt, tavaly a MOB csaknem 11.5 milliót költött támogatásra. A program három kategóriában segíti az első és második diploma megszerzését, ennek mértéke félévente 60–100 ezer forint között mozog. A féléves költségtérítési díj intézményenként változó, átlagosan 150–200 ezer forint, tehát a támogatás legalább ötvenszázalékos – s ha ehhez még hozzávesszük, hogy korlátozott számban tandíjmentesség is kérvényezhető, valamint a tanulmányok egyéni tan- és vizsgarend szerint is folytathatók, kézzelfoghatóak a kedvezmények. A program életképessége abban mérhető le, hogy a tavaly lejáró szerződést 2012-ig meghosszabbították. A másik oldal a fogadó, azaz az egyetem vagy a főiskola: 2002-től az együttműködéshez összesen 26 felsőoktatási intézmény csatlakozott, ezek csökkenthetik a tandíjat, de a költségtérítéses képzésről a térítés nélküli képzésre is átirányíthatják a hallgatókat. A program nemcsak a képzési időszakra terjed ki, hanem a felsőfokú tanulmányaikat befejező olimpiai kerettagok munkahelyteremtésének elősegítésére is. Az nyilvánvaló, hogy a sportolóknak miért éri meg részt venni a programban, de vajon az egyetemnek mi a jó ebben?

Az egyetem presztízsét növeli a sportolók jelenléte

A Corvinus Egyetem rektora – a napjainkban csaknem 18 ezer hallgatót számláló intézményben tanult például Schmitt Pál és Erdős Sándor olimpiai bajnok vívó, Taróczy Balázs teniszező (aki a hetvenes években a belkereskedelmi szak nappali tagozatán az első félévben még előadásokra és gyakorlatokra is járt, de aztán a sűrű versenyprogram miatt kérvényezte, hogy csak vizsgáznia kelljen) –, Mészáros Tamás az Olimpiai Bulletinben elmondta, az intézmény presztízsét növeli a sportolók jelenléte, ráadásul a hallgatótársak példaképüknek is tekintik az olimpikonokat, Kozák Danuta pekingi ezüstérmes kajakozót például vastapssal köszöntötték az egyetem rendezvényén.

Az ősszel több olimpiai bajnok ül iskolapadba

A nyáron befejeződött szemeszterre 64 sportoló járt, többek között a kétszeres olimpiai bajnok Gergely István (vízilabda), a világbajnok Decsi Tamás (vívás), Hirling Zsolt (evezés), Horváth Viktor (öttusázó), Viski Erzsébet (kajak). A hallgatók között a Testnevelési Egyetem a legnépszerűbb intézmény, a testnevelőtanár szak mellett a sportmenedzser és a rekreáció szak is közkedvelt. Szeptembertől több olimpiai aranyérmes ül az iskolapadba a TF sportmenedzser mesterképzésének keretében: Kovács Katalin (kajak), Kovács István (ökölvívás), Kósz Zoltán, Székely Bulcsú, Vári Attila (vízilabda), sőt a Fradi két egykori futballistája, Mátyus János és Vincze Ottó is ide jelentkezett. S ne feledkezzünk meg Vajda Attila olimpiai bajnok kenusról sem, aki Szegeden folytatja fogorvosi tanulmányait.

A mondás szerint annyi ember vagy, ahány nyelven beszélsz: a programhoz csatlakozott a Dover Nyelviskola is, amelynek vezetője, Dohár Péter elmondta, cége évente forintosítva nyolc–tízmillió értékben ad nyelvórákat (elsősorban angolt) olimpikonoknak. „Nyelvvizsgára készítjük fel a sportolókat, mivel a felsőfokú végzettséghez ez már nélkülözhetetlen. Az úszók körében népszerűek az amerikai ösztöndíjak, s ahhoz, hogy felvegyenek valakit, nemcsak úszni kell jól, hanem angolul beszélni is. Az Európa-bajnok vegyes úszót, Batházi Istvánt említhetem példának – tájékoztatott az amúgy sportrajongó Dohár, aki hozzátette, egyre több futballista jár hozzájuk, akik nem akarják a nulláról kezdeni a légióséletet. – Németh Norbert, Torghelle Sándor és Gera Zoltán is nálunk tanult. Én kimondottan örülök, amikor Gerzsont látom angolul reklamálni, más kérdés, hogy nem biztos, a játékvezetők is akceptálják ezt.”

Elbert Gábor a Nemzeti Sportszövetség főtitkáraként (2001–2006) s később sportszakállamtitkárként a Nemzeti Sportstratégia keretén belül foglalkozott a civil életbe integrálódás témakörével. Azt mondja, hiába az egyén és a társadalom közös felelőssége, hogy ne kallódjanak el a sportolók, a legfontosabb, hogy a versenyzőkben legyen igény a tanulásra. Azt is hangsúlyozta, nem mindenkiből lesz főiskolás vagy egyetemista, ezért az ingerszegény közegből érkező sportolókra is oda kell figyelni. Ebben a tekintetben érdemes meghallgatni Szántó Imrét, a bokszolók egykori szövetségi kapitányát: „Álszent dolog lenne azt állítani, hogy a bunyósok közül senki sem kallódik el, de a tanulásra ösztönzés a megelőzés része.” Példának Bedák Pált említi, akiről tudta, hogy valószínűleg az ökölvívás lesz a kenyérkereseti forrása, mégis motiválta tanítványát, hogy érettségizzen le a Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolában. Ha Pimpa nem kerül Németországba profinak az Universumhoz, akkor is megtalálja a helyét az univerzumban…