Mindazonáltal ha már a múltra vonatkozó edző, játékos konstellációkat hazai részen kiemelten kezeljük, érdemes a Vasasról is említést tenni: Mészöly Géza nyilván ismeri a sajátjait, a focikövetők ellenben idegenül pislogtak a pálya, pontosabban a fővárosiak kispadjának irányába. Kozma István pályaedző mellett sihederek ültek, tetszőlegesen választott két-két játékos életkora együtt sem érte el a jó másfél évtizede Liverpoolban és Bordeaux-ban is futballozó szabadrúgás-specialistáét. A kezdőcsapatba is jutott újonc: a kapus Tulipán Ákos az előző idényben még a Vasas U19-es csapatában szerepelt, de nem ezért nem háríthatta Miskolczi László szabadrúgását.
A bal felső sarokba csapódó labda tulajdonképpen a Vasas vesszőfutásának csupán a kezdetét jelentette. A deklaráltan Szentes Lázár miatt Nyíregyházára szerződő Honma Kazuo öt percen belül a Sóstói út jokozunája lett, a szünet után szerzett két gólja padlóra küldte a hét közben a Ligakupában más összeállításban hét gólt kapó, a hátsó vonalban öngyilkos hibákat ejtő angyalföldieket. A futballcég befektetőt, a csapat kiutat keres.
Ha talál. Mindenesetre a már az ókori görög darabokkal vetekedő hosszúságú tárgyalások mellett az sem feltétlenül megnyugtató a Vasas szurkolói számára, hogy péntek este a Nyírségben kizárólag Laczkó Zsolt nyújtott élvonalbeli teljesítményt.
A már emlegetett Csertői Aurél szerint a Haladás pillanatnyilag NB II-es szintet képvisel – a Vasasról (érthetően) nem nyilatkozott. A Spartacus ugyanakkor – néhány óra erejéig – az élvonal listavezetője, története során mindössze másodszor, igaz, a 2007 őszi elsőség egy fordulóhalasztás miatt csupán virtuális csúcsként él.
És ha már rekord: Szentes Lázár együttese alig másfél éves „mesét” is újraírt péntek este. A Szpari 2008 tavaszán 5–0-ra nyert a Tatabánya ellen – első ligás történetében először szerezve egy bajnokin öt gólt.
A csúcs veszélyben volt.
A Vasas meg zűrben van.